2017. október 19., csütörtök

L.É.K. - Mozgásban

Lélek - Élek - Képek










2017. október 15., vasárnap

Váratlan szépség - Collateral Beauty





Ha ez a film nem megosztó, akkkor semmi sem. Megérhet katartikus magasságokat és mély lenézést is egyben, miszerint  túl nyálas és szentimentális,

Ez a film az, amiről csak te tudod eldönteni, hogy benned mit szólit meg.

keveset és sokat - zsebkócsing


Ha oly finoman és türelmesen érintenénk a másikat, mint ahogy a telefonunk képernyőjét - egészen hihetetlen hatások érhetnének.
 
Keveset lehet megtanítani egy embernek. De sokat lehet segíteni abban, hogy meglelje magában. 


Sunday Filo Café: Életjáték + 4 kérdés


Mindig mosolygok, mikor megkérdezik, mivel is foglalkozom újabban. (Hogy eddig és ezután is mivel, azt tudjátok.) Hát megmutatom azt az oldalad, ahova sosem engedted be magad! Amit nem mertél megkérdezni, amire nem is akarod a választ tudni... és mégis, majd magától hozakodik elő belőled. 

... sosem növök fel ...

A szeretet nem birtokol. A szeretet nem bánt. A szeretet nem irigy, nem diktál, nem parancsol, nem manipulál. A szeretet úgy beszél, hogy nem sért. A szeretet nem fekete-fehér. A szeretet színes kaleidoszkóp, minden nap más arcát mutatja nekem.

Állok a mindjárt 2 éves Izabellel az ajtó előtt és mindketten nézzük magunkat az üvegben. Fogjuk egymás kezét és nem is jut eszünkbe arrébb menni. Csak nézünk. Mindketten mosolygunk. Aztán már rohanunk is... Most én is pici vagyok. Ilyenkor (so)sem akarok felnőni. Amikor meg mégis muszáj, hát lenyelem a békát. Aztán újra gyerek lehetek és beleveszhetek a dallamba, ritmusváltást és összhangzattant tanulok és tanítok. Szeretni, beszélni, hallgatni tudni. Mármint JÓL. Kapcsolat-őr, állt az egyik kártyán anno, és én az akartam lenni. És most ez vagyok. :-)

Szeretem napokig magamban hordozni a beszélgetéseket. Csodálatos a világ. Elrejtőzik s csak a kevesek előtt libben fel pár percre a láthatlan függöny. És lám, milyen sokan élnek mögötte! Szeretnek és beszélnek és hallgatnak. Jól. A szeretet illúzió?

2017. október 14., szombat

Téged is szorít a cipő? - 3F

Mindig kockázatos hirtelen felhagyni azzal, hogy megfeleljünk a magunk szigorú elvárásainak. Mert micsoda felháborító dolog elvetni a régi értékeket, sutba dobni elveinket és változtatni merni! Pocsék érzés, nemde?

De valljuk be, ha olyanok maradunk, amilyenek voltunk, ha azt tesszük, amit eddig… vajon akkor kevesebbet szorongunk majd?

Vajon a stressz kevésbé őről fel?

Vajon a kiégés, a céltalanság, a pótcselekvés megszűnik és elillan?

Szállj le a döglött lóról!

2017. október 9., hétfő

Titkos doboz

Nyílik az ajtó, a hűvös eső bekísér egy rég látott embert. Lekerül a kabát, keresi a székét, de az már foglalt, így hát kimegy. Rágyújt, hogy legyen ok. Csak úgy egyedül. Ritkán látom már, jóban voltunk.

Régebben ez a  lány az asztal mögött ült, a sarokban. Közvetlen, kellemes, nyitott szívű ember volt. Hosszú haja engedelmesen göndörödött vállára, ruhája egyszerű, s szelíd mosoly fürdött az arcán. Firkált. Sokszor firkált, mindig ugyanazt. Házat, tetővel. Szépen kanyarodtak a cserépnek gondolt vonalak a tetőn, keze füstöt kavart a kéménybe, a sarokba gubbasztó felhő gömbölyült, alulról kibújó nappal és a madarak se maradtak le, igaz, csak egy hullámvonallal, az égről. Egy pszaki is megdicsérné a fáit!