“A ‘megmentőket’, a ‘lelki szemetesládákat’ mások mindig akkor keresik, amikor éppen kell valami, vagy valaki el akar mesélni egy problémát. Ők pedig nemcsak fegyelmezetten rendelkezésre állnak, de még büszkék is, hogy amikor baj van, őket hívják. Nagyon fájdalmas felismerés – a legtöbben nem is hajlandóak szembenézni vele –, hogy közben általában a kutya sem kérdezi meg, hogy velük mi van.
De ha fejben történetesen el is jutnak idáig, ritkán változtatnak, mert azt tanulták meg, hogy ez a biztonságos út ahhoz, hogy elfogadják őket.
A segítő foglalkozásúak gyakran beleesnek ebbe a csapdába – nekem is vannak ilyen élményeim. Ugyanennek a működésmódnak a szabadabb változatát az jelenti, ha továbbra is segítőkészen törődöm másokkal, de egy olyan helyzetben, amelyben engem egyáltalán nem vesznek figyelembe, asszertív módon azt tudom mondani: bennem most nagyon rossz érzést kelt, hogy tökéletesen egyoldalú a beszélgetésünk, kizárólag rólad van szó, én csak ügyeletes fülként vagyok jelen. Bocsáss meg, de ez így nem megy, én szimmetrikus kapcsolatokban szeretnék részt venni.
Aki azonban a „szerezz örömet másoknak” parancsot megkapta, annak ez nem is olyan könnyű feladat, mert így kicsúszik abból a mederből, amelyben otthonosan mozog, és megkaphatja azt a vádat, amitől a legjobban fél: hogy önző.
Az ilyen ember fél csalódást okozni, megijed, hogy ha a másikat nem szolgálja ki, akkor az elfordul tőle. Mintha ugyan mindenkinek a figyelmére és elismerésére szükségünk lenne…
Bizonyos emberek lemorzsolódása inkább megkönnyebbülést okoz. Letisztul a kör, akikkel kapcsolatot tartunk: csak azok maradnak, akikkel valódi kölcsönösség fűz egymáshoz, és kihullanak, akik pusztán használni akarnak minket.”
Dr. Almási Kitti: Ki vagy Te? - 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/almasi-kitti_ki-vagy-te-4792
***
"Sajnos sokszor tapasztalom még önmaguk irányában nagyon érzékeny embereknél is, hogy az őszinteség jegyében meglepően érzéketlenek és bántóak tudnak lenni másokkal. Félreértés ne essék: az őszinteség szerintem is alapvetően fontos, de csak akkor igazán építő egy emberi kapcsolatban, ha empátiával és tapintattal párosul. Ezt ma sokan nehezen értik meg, mert azt hiszik, hogy ha egy adott érzés vagy vélemény nem abban a nyers formában tör fel az emberből, ahogy először megfogalmazódott benne, akkor az már nem is őszinteség.
'Miért kellene a véleményemet becsomagolni? Viselje el az igazságot!' – szólnak a tipikus mondatok, melyek önfelmentést kínálnak a kulturált, építő kommunikáció alól, és a tapintatlanságot, a durvaságot erényként állítják be.
Ha a másik fél megbántódik, túlérzékenynek nevezik, és sokadszorra sem ismerik fel, hogy az ilyenfajta 'őszinteség' sem a problémák megoldásának, sem a kapcsolatnak nem szokott kedvezni. Aki ugyanis megtámadva és megalázva érzi magát, az érzelmileg nem lesz alkalmas állapotban a konstruktív párbeszédre.
Önmagában az is kérdés, hogy a saját aktuális véleményünkre érdemes-e úgy tekintenünk, mint abszolút igazságra, amikor annyiféle szubjektív igazság létezik, ahányan élünk ezen a földön, és időről időre a magunké is változhat. Ettől még persze lehet nagyon fontos, amit éppen mondani akarunk – annál is érdemesebb olyan formában tálalni, hogy valóban megérkezzen a címzetthez. Úgy, hogy a lényeg is benne legyen, őszinték maradjunk, de a tartalom befogadását ne lehetetlenítse el a durva, bántó forma." Dr. Almási Kitti: A TE döntésed
