2024. június 17., hétfő

Az elengedés lépcsői

 "A gyász nem múlik el. Nem múlik el, csak körbenövi az élet. Először még nincs más, csak a veszteség. Minden pillanatban. Élesen, kímélet nélkül szakít szét testet és lelket. Meg kell bolondulni, bele kell pusztulni a fájdalomba. Úgy érezzük, nincs tovább. Ekkora hiánnyal, ekkora űrrel nem lehet tovább élni. Aztán az élet mégiscsak megy tovább. Makacsan halad, pereg az idő. 

Egyszer csak eljön a pillanat - ez csak később, visszatekintve válik világossá -, amikor már nem fáj megállás nélkül. Kezdenek lélegzetvételnyi szünetek lenni a kín addig megállíthatatlannak hitt hömpölygésében. Percek, amikor lehet másra is figyelni. Szusszanásnyi kis szigetek. Aztán ezekből egyre több lesz. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy reggelente, álom és ébrenlét határát már nem a jeges felismerés töri át, hogy nincs többé. Aztán, néha már mosolyogni is tudunk, amikor eszünkbe jut: 'Hm, emlékszem milyen vicces volt, amikor....!' Az emlékek már nem fájdalmat hoznak, hanem hálát, hogy ő volt. Idővel lesz új öröm, lesz új lendület. Lesznek tervek és új vágyak is. Lesz béke és elengedés, de a gyász marad, nem csökken. Az élet nő meg körülötte." Orvos-Tóth Noémi

A gyász olyan, mint egy otthon, amiben nincs szeretet. Minden veszteség beindít egy gyászfolyamatot az emberben! Minden mérgező kapcsolat utóhatása a traumás kötődés, a stressz és az elengedés vagyis a gyász folyamata!

Megúszható-e az önismeret, amikor egy veszteséggel nézel épp szembe, legyen az párkapcsolat, munka, család…?

Válaszúton – Erre keressük többek között a választ:

Legyen mára a mai asszertív mantrád: "NEM az ÉN hibám!"
Kívánok békésebb napokat és türelmes gyógyulást. Mert a gyógyulás folyamata sosem egy nyílegyenes vonal: tele van negatív érzésekkel, haraggal, szomorúsággal, kétellyel, szorongással, bűntudattal.
Vigyázzatok magatokra, csak 1 van belőletek!
Szeretettel: Márti**
🌺🤍


Van élet




a nárcisz után!











"Minden ember rendkívüli. Csak nem mindenki ismeri fel, nem mindenki találja meg magában. Pedig rendkívüliek és egyediek vagyunk. Igazi Csodák, egyen-egyenként! Boldogtalanságunk is leginkább abból fakad, hogy ezt nem látjuk meg magunkban. "