Nem kudarc az, hogy a párkapcsolataidban is meg akartad tartani a világot, cipelni a hátadon, ha már a kezed sem bírja és még te szégyelled azt, hogy csak 2 karod van.
Nem kudarc az, hogy nem változtál, pedig attól lettél volna “elég jó” ember – nekik, és nem a te szégyened, hogy nem feleltél meg az elvárásaiknak,ami megfelelésbe torkollik és semmit sem mutat majd belőled.
Nem kudarc az, hogy te védted őket, ők meg nem fogadtak el olyannak, amilyen vagy: másnak, mint ők.
Nem a te szégyened, hogy jobb színben láttattad őket, míg cserébe nem kaptad meg ugyanezt. Sőt.
A lelki bántalmazás láthatatlan, nem mindig hangos, a trauma csendben írja át azt, kik is vagyunk –> de a gyógyulás AKKOR nagyon is valóságos: AMIKOR már nem kérdőjelezed meg a saját igazságodat.
Láthatatlan sebeink – Hogyan befolyásolják gyermekkori, tudatalatti sémáink a személyiségünket, felnőttkori választásainkat?
Lehetőség vagy lehet-Ő-ség? Van-e értelme az igazit keresni? Lélektárs vagy sémakémia? Ikerláng vagy gázláng?
Ha értő fülekre van szükséged:
Nem, nem leszel erősebb attól, hogy bántanak.
Nem, ez nem jár neked, se karmikusan, se sehogy.
Ez felesleges fájdalom, amit nem érdemelsz meg.
Márti**
