** A tanult, látott, ismételt tudatalatti minták… az ismeretlen vakfolt: a gyermekkor **
VAN, hogy feltűnik még egy ajtó előttünk, ami mögött ott áll az a gyermek, aki egykor voltál.
Akit szerettek, de valami hiányt mégis érez felnőttként. Akit elfogadtak, de mintha feltételeket szabtak volna és ez az érzés belengi az egész életed. Aki a gyermeki teremtő energiáinak nagy részét arra fordította, hogy érzékeny kis radarként, letapogassa mások kimondott vagy kimondatlan szükségleteit, elvárásait.
És amit tudattalan teherként, akaratlanul és önként cipelsz felnőttként, mint egy láthatatlan zsákot, tele kövekkel a hátadon: mintha a te határaid, igényeid nem lennének fontosak, már magadnak sem, mintha eltűntek volna. Megdöbbentő és sokkoló lehet a felismerés: mások mögé helyezed magad? KI az, aki vár… mindig vár, még vár… a kicsi ÉNed az. Engedd be azon ajtón. Nyiss az elfojtott érzéseid felé. Mielőtt az empátiád, a kitartásod, a rugalmas vagy elmosódó határaid önfeladássá válnak.
“De hiszen megerősödtél benne!” – hallod minduntalan. ÉS bárcsak máshogy lehetett volna erősödni. “Én nem erős akartam lenni gyerekként, hanem biztonságban érezni magam!”
Egy olyan történetet cipelsz, aminek nem te írtad az elejét. A feldolgozatlan trauma nem tűnik el, csak “gazdát cserél”. Egy veszteség, egy szégyen és rettegés amiről a családban soha senki nem beszélt, tovább él. Félszavakban, hallgatásokban, mimikában, nevelésben, megmagyarázhatatlan félelmekben, mozdulatokban adódik át azoknak, öntudatlanul, akaratlanul, akiket szeretünk, a gyerekeinknek. Amit nem adsz “vissza”, azt továbbadod.
Hogyan?
A gyermek azt tanulja, amit lát, amit hall - nem mérlegel. Olyan, mint a szivacs, utánzással tanul. Ahogy te is. Tedd le a terheket, és találd meg az intuitív belső hangod: törd meg az önbüntető mintákat, amik egykor a túlélést szolgálták, de mára, felnőttként már visszahúz!
Honnan tudjuk, hogy megtörtük a mintát?
NEM szorongsz, biztonságosan kötődsz, felismered és elkerülöd a manipulációt, kezeled az érzelmi zsarolást, megadod magadnak azokat a gyermekkori szükségleteidet, amit nem kaptál meg, mert nincs más. MÁR nem viszedbele a gyermekkorod kaotikus érzelmi játszmáit a párkapcsolatodba, sőt, teljesen másképp választasz. Másképp döntesz. Már nem az kell, aki elérhetetlen érzelmileg, aki elhanyagol lelkileg, hanem a biztonság. Értékeled magad, naponta elmondod magadnak: nem az én hibám, hogy megsebeztek, de az én döntésem, hogy ezt nem adom tovább. Gyógyítom a saját sebeimet, hogy ne adjam tovább öntudatlanul a gyerekeimnek.
Már nem a minta tör meg téged. Már tudod: a gyógyulás nem egy egyenes vonal!
Gyógyulás az, amikor észreveszem, hogy az ÚJ énem (akire végre rátaláltam) egy váratlan nehézséget sokkal ügyesebben oldott meg, mint a régi énem. Kevesebb a stressz, a szorongás.
A gyógyulás beindulása, a felépülés ideje egyéni érzékenység függvénye. Így tudod megtenni az első lépést, ha valóban elhatároztad, hogy fordítasz az életeden.
Szeretni csak szabadon lehet.
Szeretettel várlak a Szülői minták - Mintatörés - Újra ÉN - Főnix mentorprogramon. Telefonon tudsz érdeklődni.
https://myslowtoflow.wordpress.com/miben-segithetek/