Traumát traumára halmozva élünk Szabadulás és gyógyulás mérgező kapcsolatokból - kb. ezredik rész:
A gyógyulás keserves munka, elég egy kép, egy szó, egy hang... és már kúszik is vissza a múlt, hogy megsebezzen.
Nem kell ahhoz nárcisztikussal lenni, hogy egy életre megsebezzenek. Elég, ha megfosztanak a szeretetüktől, lebegtetnek, bizonytalanságban tartanak téged és már egy szeretetcseppet is óceánnak érzel. Magyarázod őt, sőt véded azt, aki bánt téged. Üvölt az ereidben a kortizol, tombol a stressz és tőle várod a megnyugtatást, a jóvátételt, a vigaszt, a megértést, a bocsánatkérést, ami ha el is jön, nem érted szól és nem őszinte. De azért hinni akarod, hogy lesz változás. Hinni, hogy nem foszlik szereteszét az illúzió, hogy ez kettőtökről szól. Hogy létezik a nagybetűs MI. Az örök és szétszakíthatatlan.
Ez a szerelem olyan, mint a drog: elengedni képtelen vagy.
Vigyázz magadra - a traumakötésből, az érzelmi függőségből, társfüggésből, gyermekkori traumás kötődésekből kilépni nem sétagalopp.
Megtörni az önbüntető, túlélést biztosító mintát, amit tudattalanul ismétlünk, még nehezebb.
Szeretni csak szabadon lehet. Sose feledd.