A gyermeknek, aki sosem lehettem, Sajnálom. Sajnálom, hogy ilyen gyorsan fel kellett nőnöd.
Sajnálom, hogy a világ gondoskodóvá tett téged, mielőtt még gondoskodtak volna rólad. Sajnálom, hogy minden alkalommal, amikor sírni akartál, le kellett nyelned, mert nem volt hely a fájdalmadnak. Most jobban érzem, mint valaha, amikor csendben összeomlok a szobákban, ahol senki sem hall engem, amikor mosolygok, hogy az emberek ne tegyenek fel kérdéseket, amikor vágyom arra, hogy valaki csak azt mondja, rendben van szétesni. Nem feledkeztem meg rólad. Még mindig próbálom megtanulni, hogyan adjam meg neked azt az életet, amit elmulasztottál.
