A gyász olyan, mint egy otthon, amiben nincs szeretet. Minden veszteség beindít egy gyászfolyamatot az emberben! Minden mérgező kapcsolat utóhatása a traumás kötődés, a stressz és az #elengedés vagyis a gyász folyamata!
Megúszható-e az önismeret, amikor egy veszteséggel nézel épp szembe, legyen az párkapcsolat, munka, család…?
Erre keressük többek között a választ:
Mi az a sebezhetőség, ami mentén valaki manipulálható lesz, hogyan lesz valaki empatikusként, parentifikáltként társfüggő, és talán a traumás kötődés áldozata, és miként tudja önmagában ezt a régi meg nem értett (gyermekkori) visszatérő fájdalmat elfogadni vagy elengedni. Az érzelmi káosz utáni csend szétszed, aztán összegyúr. Kerekebbre, erősebbre. Töredezettségmentesítés indul… Jössz?
Van az a pont, amikor ez az egyetlen választás. Igazi döntés. Nem a padlón maradni. MEGKERESNI A SZÁRNYAIMAT. Megnevezni és szembenézni az árnyaimmal.
Trénered: Rédling Márti**Legyen mára a mai asszertív mantrád: "NEM az ÉN hibám!"
Kívánok békésebb napokat és türelmes gyógyulást. Mert a gyógyulás folyamata sosem egy nyílegyenes vonal: tele van negatív érzésekkel, haraggal, szomorúsággal, kétellyel, szorongással, bűntudattal.
Vigyázzatok magatokra, csak 1 van belőletek!
Szeretettel: Márti**
