Az érzelmi bántalmazásban az még a keserves felismerés és az fáj még nagyon, hogy elhitted, hogy nem érdemelsz többet.
Érzelmi fogságban maradsz, és remélted, mert ilyen volt a közeged gyerekként is, hátha most másképp lesz. A remény hajtott, hogy valahogy, mégis, de lesz szeretet, amiből oly sokat kaptál az elején, szinte úgy érezted, kiválasztott vagy... és aztán eldobtak, kinevettek, megszégyenítettek. Nem tiszteltek... sosem. Méltatlan kapcsolatokba bonyolódsz, képtelen vagy elengedni, hiszen olyan erős a lovebombing, azt várod vissza, még mindig, annak ellenére, hogy fejben már mindent tudsz. Az elme addig ismétli a mintát, amíg a szív meg nem szelíditi, el nem engedi, meg nem változtatja azt. A szeretet nem fáj. Ez nem szeretet, ez traumakötés. Traumás stressz, érzelmi fogság, elengedni nem tudás, ami nárcisztikus bántalmazó kapcsolatok utóhatása. Gyere, segítek gyógyulni.. Már sokan vagyunk.
**
Trauma az, amikor az bánt meg sorozatosan, akit szeretsz. A bizalmaddal, a megbocsátásoddal visszaélni árulás és határsértés! Amikor nem becsülnek téged, mert csak azt szeretik, amit adsz. Azt elfogadni, hogy sosem voltál fontos, csak kényelmes megoldás számukra, nagyon nagy törést okoz az emberben. Nem voltál prioritás ebben a felállásban, bármit teszel, semmi sem elég jó, és nincs feloldozás, nincs semmi változás, ugyanazok a ciklusok ismétlődnek. Oda eljutni, hogy inkább téged hagylak el,
mint magam, minden bántalmazó kapcsolatban óriási bátorság! Kiszolgálni a másik egóját, megfelelni nem dolgod. Meggyógyítani az érzéketlenségét, értetlenségét nem a te a dolgod. Nem, nem te vagy kevés. Nem te vagy túl sok. Gyere, segítek, már sokan vagyunk, nem vagy egyedül ezzel a dilemmával! Szeretettel: Márti**
