Nem tudod a másikat jóra szeretni.
Nem tudod magad jóra utálni.Az empatikus, people-pleaser, társfüggő, túlalkalmazkodó ember számára az egyik legstresszesebb "feladat" határokat húzni, építeni és tartani.
Hiszen nem lételeme a veszekedés, talán mert ebben nőtt fel, vagy épp érzelmi elhanyagolásban, elhagyás-sebekkel nőtt, mint a fű, egyedül.
Mindkét esetben olyan párt választunk, aki ugyanúgy kínoz, mint anno bárki gyerekként, a tudattalan fájó, lezáratlan emberi játszmákat újrajátszva. Ismétlési kényszer: az elme ismétli, amit a szív nem szelidít meg, ahol még fáj a hiány, az üresség. Valahogy sokszor oda szúrnak, ahol fáj. És én nem merek odanézni, bennmaradni az érzésben. Talán mert nem emlékszem a jóra, hogy milyen. Talán nem is hiszem el, hogy lehet másképp. Talán elképzelni sem tudom.
És milyen más a helyzet, amikor mindezt látom, érzem és igen, elindulok: az önreflexió útján, ki az érzelmi magányból, a mintatörésen át, az önazonos életig. Az önazonos élet nem misztikum, nem elérhetetlen! Szeretni magam azt is jelenti, hogy hiszek magamban, együttérzek magammal és bízom magamban. Nem csapom be magam. Tisztelem magam és határokat szabok. Megengedem magamnak a szabadságot, felfedezem, hogy van hatalmam védeni a belső békém és ezt nem áldozom fel, nem adom senki kedvéért oda!
Nehéz ezeket felismerni is, de megvan a módja: hallgatni az érzéseinkre, a tiszta, önazonos belső hangunkra, a megérzéseinkre. Megmutatom és megtanítom ezt neked, ha ez érdekel: A hiperérzékeny ember útmutatója minden toxikus kapcsolatban szükséges: A túléléshez. A döntésben. A bizonytalanságban tartás, a manipuláció, a gázlángozás felismerésében. Az önbecsülés, önbizalom erősítésében. Hogy ne dőljek be naivan az érzésnek, végre szeretnek.
Szerethető vagy, te is meg tudod ezt az érzést adni magadnak.
Mert minden egyes emberi játszma azt veszi el tőlünk, amitől biztonságban érezhetnénk magunkat és sokk nélkül dönthetnénk: Hogyan tovább? Hogyan legyek jobb(an)? Abban a környezetben, ahol bántanak, nem tudok regenerálódni, meggyógyulni.
Vajon megerősödtem? Talán csak megkeményedtem? Talán csak azért vagyok erős, mert nem lehettem gyerekként más. Talán ami anno a túléléshez kellett, most ugyanaz a minta már büntet.
Az elengedés gyászfolyamat is egyben. Nem felejtés, hanem maga az élet, megdolgozni azokat a traumatikus helyzeteket, amikor nem tudtam kiállni magamért. Amikor senki nem állt ki értem.
Milyen példát mutatok a gyereknek? A gyermek mindent utánoz, azt tanulja, amit lát, nem mérlegeli, hogy ez jó vagy nem jó. Mi vagyunk az a generáció, aki küzd a láthatatlan belső gyermek sebeivel és közben neveli a saját gyermekeit. Segítek, van kiút.
Márti**
Rédling Márta
VIP konzultációk
Ki bántott meg téged oly nagyon, hogy elkezdted magad megutálni? Ki okolt folyton és hitette el veled, hogy hibás vagy, hogy a te hibád, hogy nem vagy elég jó?
Vajon szereted-e azt az önmagad, amilyen a másik mellett lettél?
Akarod-e, hogy változzanak a dolgok körülötted és benned?
Szeretni magam azt is jelenti, hogy teszek magamért.
