Elengedés és radikális elfogadás. Az elengedés 5 lépcsője közül a megbocsátás - önmagamnak - az utolsó lépcsője a veszteség folyamatának. Akkor is, ha te nem elengedni akarod, hanem megjavítani. Rendbe hozni. Megmenteni a kapcsolatot. Hiszen ott a hitel, a gyerekek... Ha már egyszer is eszedbe jutott, mit keresek még itt? , akkor azzal dolgod van.
Mert jön ilyenkor a lehúzó, józannak tűnő hang: nem tudom őket eltartani egyedül... hiszen most sem tudom jól beosztani a pénzt, az időm, mert semmire sem marad, magamra meg pláne, akkor a hiány hangja utat kap. Erősödik, nem engedi, hogy alázatot és megbocsátást, akár hálát is érezz magaddal szemben, hanem arra biztat, hogy megalkudj. Elszürkülj. Tűnik az energiád, az önbecsülésed, az álmaid a holdban, az önbizalmad a béka s.gge alatt... a stressz és a büntető csend vagy épp a végeláthatatlan konfliktusok felemésztenek, megsemmisülsz és eltűnsz. Láthatatlan leszel.
A radikális elfogadás egy mérgező, elhanyagoló kapcsolatban az elengedés része. Mert a mérgező kapcsolat nem változik. Az érzelmi elhanyagolás, bántalmazás ténye és folyamata nem változik. A remény megfojt. És egyben új utakat nyit meg.
Teljesen más utakat. Félelem nélkül, aggódás nélkül, jobban beosztva a kicsit, a méltóságot, a békét, ami viszont van.
Aranykalitkából, a vergődésből kevesen tudnak kiszállni, mert a repülés, a szabadulás az érzelmi fogságból elképzelhetetlen számukra.
Bocsásd meg magadnak, hogy ennyi ideig maradtál.
Fókuszváltás - A csend szétszed és összerak. Jobbá, kerekebbé, töréseinket feldolgozva, megértve és elfogadva. Hogy soha többet ne engedjem meg ezt, senkinek.
Hogy vegyem észre a saját vörös zászlóimat és a másokét.
Márti**
Ez most keveseknek szól. Érti, aki érzi, aki épp ebben van.
