" És amikor reggel senki sem ébreszt fel, és este senki sem vár rád, és azt tehetsz, amit akarsz, hogyan neveznéd ezt? Szabadságnak vagy magánynak? " Charles Bukowski
Néha magánynak, néha szabadságnak.
Szabadságnak, ha rossz kapcsolatokat éltél át.
Magánynak, ha elvesztetted életed szerelmét.
Szabadságnak, ha elfogadod, nem marad melletted mindenki, akit szeretsz.
Egyszer fel kell nőni. Egyedül is kell tudni lenni.
Bárcsak ne kéne...
Mikor nő fel az ember?
Talán, amikor már nem csapja be magát többet.
Meri elfájni, amit sosem mert érezni, de egyre gyakrabban kér hangot. Dörömböl, hallj meg. Már elbírja azt, amit gyerekként nem volt képes.
Szabadság az, ha meghallod, ha mered meghallani és úgy döntesz, nem halsz bele.
... és még annyi minden.
Biztosan van jó gondolatotok. Ha már az idő esőre áll. Sír velem az ég is. Szabad sírni, szabad érezni, szabad megnyitni ezzel egy kaput, amikor is fellebben a valóságom függönye, ami szabadság is és magány is. Felnövés is. Attól függ, mikor nézem. Hogyan nézem.
Nekem most ambivalens érzés. És ez rendben van, és normális.
