Minden olyan kapcsolat, amely nem a szeretetre épül, elévül, idő előtt megöregszik a test és kiég a lélek.
Minden olyan kapcsolat, ahol nem akarod látni az igazat, a hazugságot sem fedi fel számodra.
Minden olyan kapcsolat, ami nem egyenrangú, nem kölcsönös elfogadás és megértés vezérli, behull az őszbe.
Minden olyan kapcsolat, ami idővel megfagy, megfagyaszt egy darabot magadból is.
Nincs annál magányosabb érzés, mint hogy olyanokkal élsz, dolgozol, beszélgetsz, akik mellett egyedül érzed magad.
Nincs annál magányosabb érzés, mint hogy azoknak adsz, akik nem becsülik, de elvárják a még többet.
Nincs annál fájóbb felismerés, mint ... az, hogy vak maradtál, mert nem hallgattál a megérzéseidre, ösztöneidre és becsaptad magad.
Nincs annál felemelőbb, mint megélni bátran ezt az ambivalenciát: felszabadít, de még fáj. Most. És nem egy egész életre.
Aki ebbe is belemerészkedik, győz. Önmaga felett. Gyógyulni kezd.
Továbblépsz, egy másik életbe, ami mindig is kódolva volt benned, csak bátortalanul és elrejtve, sosem hallgatván a belső hangodra.
Aki már nem akar sémák szerint élni, megfelelni, empátiáját és nagylelkűségét most IGAZI kihívásnak veszi.
Itt az ideje, hogy ezt a érzelmileg szabadságot és nagylelkűséget magadra is kiterjeszd!
Vonzások és változások(k) - Kiút érzelmi fogságból:
Álmodj magadnak új életet:
Vasárnap és hétfőn.
Keress levélben:
Márti**
sundayfilocafe@gmail.com
**
Sémák: addig választom az ismerős rosszat, míg rá nem jövök, mennyire félek a jótól. Mert abba nagyon nehéz kapaszkodni. Hiszen nem ezt definiáltam magamban szeretetként, biztonságosként. Hogyan szeretsz - magadat is beleérted?
Van választásod!
Rédling Márti**
