Elmentem utoljára hozzád, hogy
megkeresselek,
gyógyítsam bizonytalanságom:
látsz-e még engem
és te nem láttál, pedig néztél rám
úgy, mint aki mit keres itt,
minek jött, hiszen...
hallasz-e, amikor nem beszélek,
értesz-e, amikor nem kérek,
majd hazugságokkal etetett
Szer-Etet helyett.
Gyűl-Ölés és közöny az ölelés helyett
Oly könnyedén elhittem
hogy most majd másképp lesz.
Hisz szeretem, szerettem
vagy mi a szösz.
Nem bántam egy cseppet sem.
Hisz MÁR tisztán éreztem:
NEM érdemeltem ki most sem,
a szeretet átfestette a veszélyt,
és illúziókat gyártott a biztonságért,
önmagam elől menekültem.
Már nem teszem.
Megadom magam. Magam adom.
De nem neked.
Elképzelem, ahogy fogom a kezem.
Magam mellett állva kérem:
Bocsássak meg magamnak,
hogy kevesebbel beértem
és mert elhittem, hogy a remény élhet.
... Igen. Csak nem itt és nem ebben.
2024. Márti**
Rédling Márta
A sok, csodálatos beszélgetőpartneremnek, szeretettel.
