A változás szelei fújnak

Mióta merünk beszélgetni, hallgatni a meg/érzéseinkre, azóta vannak olyan ütésszerű pillanatok az életünkben, mikor az ember hirtelen tisztábban lát.


Akár egy valamit, egy nagyon régóta tartó, megfejthetetlennek tűnő titkot az élete miértjeiről, akár hirtelen mindent. Érzi, hogy ÉL, csupa nagybetűvel, meglátja a lehetőségeket, amik eddig is ott voltak, csak nem tűntek eddig annak. Látja azt, amire eddig vak volt, bár félve sejtette. 

Semmi komoly, csak a változás szelei fújnak.

Ami figyelmeztetés nélkül és hangosan robban be vagy épp nagyon halkan, de az tuti, hogy biztosan olyan erősen, mint az a bizonyos telefonhívás, amire már régen vágytál.
 

Fogalmad sincs mi történt veled. Csak valami megváltozott benned, mióta mersz beszélgetni. Amire gondolsz, amire nagyon vágysz, mind ott lebeg, előtted. 

Végig ott volt, benned. Hallgass néha arra kicsiny, vékony belső hangra, amit annyiszor nem figyeltél vagy épp hagytad, hogy elnyomják benned mások. 

Mielőtt bárkire is hallgatnál, bárkinek is hinnél... hallgass most magadra. Nyújtsd ki a kezed. És vedd el.

Szeretettel: Márti**

2018.