Fájdalom

Az elme ismétli, amit a szív nem felejt.

 Mert egyre csak veszítesz a saját energiádból, egészen addig, míg egyszer csak azt veszed észre, beszippantott ez a kapcsolat, beléd akasztottak olyan horgokat, amit kitépni vagy kénytelen, ésszel már tudod, de a szíved még vár. Épp most feszíted keresztre magad a kognitív disszonancia oltárán. Megfojt a remény.

"Milyen pontos, és fajdalmasan őszinte. 🫠

Van, aki ezt élete végéig tolja, én hálás vagyok, hogy már csak kívülről nézem, de a károkat még csak fel sem tudom mérni, azzal amit megengedtem..." 

"Bizony a kognitív disszonancia: “ megfeszít!!! Vakká válik tőle az Ember!!!!! A legnagyobb hiba benne, magam vakítom meg magamat!!! Nekem ezt volt a legnehezebb megfejlődnöm!” R.C.

A tagadása annak, hogy a szeretet az valójában kontroll – életmentő volt anno, gyerekként. 

Ma már felnőttként visszahúzó séma. 

És lehet gyógyulni ebből, is. 

Lehet, hogy a kihívás izgalma vonz? Te mindent megoldasz, neked nincs lehetetlen? 

Vagy ismerős számodra az az érzés, hogy mindig küzdened kell a szeretetért?

Esetleg a mélyebb kötődés félelmetes számodra? Vagy pont fordítva: szeretetfüggőnek érzed magad?

Kötődési mintáink vakfoltjai:

Az ismétlődő minták felismerése segít megtörni a mintát, az ördögi kört. Ne a minta törjön meg téged.

Az elme ismétli, amit a szív nem felejt.