2024. december 31., kedd

Érzelmi magány - szanálunk

Az érzelmi bántalmazásban az fáj még nagyon, hogy akit bántanak, elhiszi magáról, hogy csak ez jár neki és ezt érdemli.

Az igazság más: nagyon is tudta, hogy mit tesz és azt is, hogy ez mennyire fog fájni neked. És nem, nem fogja validálni a fájdalmadat, hanem bagatellizálja, hiteltelenít, érvénytelenít. Téged. A lényed. És még te érzed magad a szégyenben és a bűntudatban. Mert az nem fájhat, túlérzékeny vagy!
 
Senki nem döntheti el, hogy neked mi fáj és mennyire!   
Nincs ilyen, hogy túlérzékeny, de nagyon is sokszor hallhatod és akkor elhiszed. 
Tedd fel magadnak a kérdést: és ő miért nem vagy ilyen? És ha nem ilyen, akkor miért marad ebben a kapcsolatban?



Ne adj neki még egy esélyt. Ne engedd, hogy behúzzanak a drámaháromszögbe, az energiavesztő, érzelmi vonalra terelt, provokáló, zsaroló játszmáiba, ahol - nem a te érzéseid a fontosak. Meg sem említi, csak azt, ha a reaktív abúzus, vagyis válaszod a megalázásra, az "eldobásra",  téged is ordítóvá alakít. Fordítva tedd. Neki minden érzés figyelem és energia, mert akkor azt érzi, hatalma van fölötted, kontrollál, úgy húzkod, és akkor, amikor ő akar.

Menjünk mélyebbre:  

Mi volt a közös kapocs, hogy kapcsolatba kerültél vele? A sérült gyermekkor, az áldozatszerep, amibe oly sikeresen belebújt, meg is sajnáltad, meg is akartad menteni. Meg akartad változtatni, hogy neki jobb legyen. Hisz te tudod a legjobban, hogy a szeretet hiánya mennyire fáj. Mekkora űrt hagy az emberben.

 Te vagy az, aki nem akarod, hogy eldobjanak. Aki bizonygatja neki, én vagyok az, aki neked kell. Én vagyok, aki megmentelek a fájdalomtól, mert a szeretettel gyógyítalak. Vagyis mindig reagálsz, arra is, amire nem kéne, mert nettó zaklatás és csak egy ócska teszt, meddig mehet el nálad. Meddig lehet ezt veled csinálni.

Hogyan tovább?
Senkinek ne engedd, hogy a szeretet nevében kontrollt gyakoroljon feletted, méghozzá úgy, hogy benned kelt bűntudatot, mert ez is a te hibád. És te jókislány módba VISSZAcsöppensz, vissza ahhoz az 5 vagy 9 vagy 15 kicsi ÉNedhez, aki vigasztalásra vágyott, és ehelyett illúziókat épített, ahol őt mentik meg és ahol ő menthet meg.

Nem tudom, ki hova ugrik vissza ilyenkor az időben, és pontosan hány éves korban érzi magát olyankor, amikor bántják, elhanyagolják, elárulják, cserbenhagyják, elhagyják, te tudod mikor, te élted meg. A semmit. A fájdalmat. Akkor. Ott. Tudatosítsd. Figyelj jobban az érzéseidre, törődj többet a megérzéseiddel, a zsigeri ösztönös testi jelzésekkel!

Mert...

Kibillented magad. Túlélted. Itt vagy. MOST.

**

Zéró összegű játszma - a párkapcsolati tengelyen: 
Az egyik nem kér, de ad és ad, a másik elvesz, mert neki az jár.

Ne nyomd el a szükségleteidet, ne vedd a hátadra a mások felelősségét is. 
Új év kezdődik.
Gondolat-n/agytakarítás. Szanálunk. Ne temesd el a szíved, tanulj meg szelektálni! Nem kell mindenkit megmentened. Nem kell megsajnálnod. Segíts neki abban, hogy tehessen ő is magáért! 
Együtt érezhetsz. De nem kell túl kedvesnek és túl alkalmazkodónak lenned. A szeretetért nem kell tenned semmit, mert ha feltételekhez, teljesítményhez kötik, akkor az minden, csak nem szeretet.

Üdv: Márti**

**

Minden olyan félelmünkben, hogy majd nem fognak szeretni, ott van az elhagyástól magát sokkolva érző belső gyermeki énünk. Attól, hogy nem fognak elfogadni, vigaszt, bátorítást adni, akkor, amikor kérem, némán, amikor nekem nem okosságokra, hanem együttérzésre van erre szükségem.
Márti**