Mi a valódi szeretet?
Amit a világ szeretetnek hív, az általában a függőségről, az irányítási vágyról, érzelgősségről szól. Ez egy emocionális, szentimentális kötődés, ahol a különféle vágyak kielégülhetnek.
A valódi szeretet nem a szentimentalizmus. (Nem rajongás, nem imádat, nem romantizálás!)
Amikor valaki arról beszél, hogy szerettem valakit, de most már nem, akkor biztos lehetsz benne, hogy az illető sosem szerette a másikat, csak egy szentimentális kötődésről, egyfajta ráakaszkodásról, függésről volt szó, amibe rengeteg emocionális energiát fektetett, s mikor a kapcsolat véget ért, a felszínre tört a sok elfojtott rossz érzés.
A valódi szeretetet mélyen magunkban hordozzuk, egy szándék és egy döntés arról, hogy szeretlek. Semmit nem tehetsz ellene, nem befolyásolja ezt a másik viselkedése, bár lehet, hogy nem tesz boldoggá, vagy számodra nem kívánatos, de ez nem változtat a szereteteden. Nem leszel áldozat, nem fordulsz el tőle, a szereteted nem változik meg azért, mert nem vagy kiszolgáltatva semmilyen külső hatásnak.
A döntésed, hogy "szeretlek", egy stabil, feltétel nélküli energiamezőt hoz létre, amin semmi nem változtat.
Az emberek nagy része a szerint méri a másikat, hogy kinek mije van, vagy mit tesz. A valódi szeretet nem törődik azzal, hogy kinek mije van, vagy mit tesz, csak elfogad.
A tevékenységeid és címeid, rangod alapján határozzák meg a státuszodat és azt, hogy ki vagy.
A szeretet energiamezejében ennek nincs jelentősége, egyszer csak észreveszed, hogy mi vagy, mivé lettél, s észreveszed, hogy a többiek egyre inkább azzal kezdenek törődni, ami vagy, a létezéseddel a „van”-ságoddal, azzal, ami valójában vagy. S az alapján határozzák meg a státuszodat, értékedet, hogy milyen ember vagy. Amilyenné lettél, azt értékelik.
A hajlandóság, hogy megbocsáss, hogy ítélkezés nélkül, gondoskodóan viszonyulj a világ felé, magával hozza a gyógyulást, mert a szeretet energiamezeje alapvetően a jó egészség.
Kezded észrevenni, hogy minden tökéletes, s hogy minden a jó nevében létezik.
Látod, hogy nem az határozza meg, hogyan reagálsz arra, ami a világban történik, hanem az, ahogy arról vélekedsz. Egy eseménynek önmagában nincs ereje, hogy meghatározza, hogyan érezd magad.
Az álláspontjaidat, ítéleteidet, döntéseidet, hogy miképpen viszonyulsz a világhoz, vagy egy eseményhez, a hozzáállásod, nézőpontod, kontextusaid és a dolgok teljes jelentése ruházza fel érzelmeid elsöprő erejével.
Te vagy az, aki meghatározza egy dolog jelentését, ezzel hatalmat adva neki önmagad felett.
Ha kiadod a kezedből a hatalmat életed felett, az egy áldozati szerepből fakad. Ilyenkor a boldogságod forrását önmagadon kívülre helyezed.
A gyógyulás akkor következik be, ha ráeszmélsz, hogy te vagy az, aki felruházod jelentéssel a körülményeket, eseményeket, álláspontokat, személyeket, ami csak megjelenik az életedben.
Egészségesnek lenni azt jelenti, hogy hagyod, hogy az egészséges életmódod a test iránt érzett hálából, nagyrabecsülésből és ezek kifejeződéséből fakadhasson.
A testmozgás a test tapasztalásának öröméből fakad, élvezed a test tevékenységét, s a belső életteliség érzéséből fakadó öröm -hogy hagyod, hogy a tested kifejezhesse magát oly módon, amit a világ egészségesnek nevez- nem oka, hanem hatása annak. A test egészséges élvezete egy mentális hozzáállás eredménye, valaminek a látásával jutsz el a test szeretetéhez.
Nem úgy, mint egy nárcisztikus öndicsőítés, nem vágyakozásból, nem büszkeségből, nem nárcizmusból, hanem szeretetteljességből és hálából fakadóan.
Ilyenkor mondhatod: Szeretem a testem, nagyra becsülöm, értékelem ezt a testet.
Ha a túlélés forrását önmagadon kívülre helyezed, a munkádra, a tulajdonodra, bizonyos kapcsolataidra, akkor bizony az egészséged elvesztését irányozod elő. Mert ami legelőször felbukkan, az a veszteségtől való félelem. Még akkor is, ha ez nem tudatos.
Ha a boldogságod forrása a rangod, állásod, lakásod, kocsid, vagy a tested épsége, akkor sérülékeny vagy. Ez a sérülékenység ott van a tudatalattidban, tetemes félelmet generál és raktároz.
Ennek következtében életed végeláthatatlanul menekvéssé és védekezéssé válik a túlélésed forrásának tulajdonított dolgok elvesztésének félelme elől.
Aki egészséges, felismeri létezésének igaz természetét. Azt, hogy valami sokkal több, mint a test.
Mikor az elfogadás energiamezejébe lépünk, akkor többé nem adjuk ki kezünkből életünk forrását külső eseményeknek, elfogadjuk, hogy mi magunk vagyunk boldogságunk forrása.
A boldogság forrása annak a felismeréséből fakad: Én magam vagyok a boldogság forrása. Én magam vagyok az egészség forrása.
Ez nem függ semmilyen járványtól, nem függ attól, hogy mi folyik a világban, nem múlik azon, hogy mit eszel.
Amikor igazán felismered ennek igazságát, akkor elkezded meghaladni a hamis hitrendszerek korlátozó hatásait.
Forrás: Dr. David R. Hawkins: Egy szerető lénnyé lenni
