Minél inkább tisztul az önmagunkról alkotott kép, annál egyértelműbbé válik számunkra az is, ha bántanak, elhanyagolnak, bagatellizálnak.
Mindaddig, amíg nem tudjuk biztosan, miből fakad a fájdalmunk, önmagunkból-e vagy a másikból, addig jóval több kompromisszumot kötünk: olyan emberi játszmákba lépünk bele vagy húznak bele ÖNtudatlanul, amik nem jók nekünk, manipulálók, védekezésre sarkall, tűrésre késztet. Minél jobban tisztul az Énképünk, annál egyértelműbb lesz az érzés: alapból bántanak, sőt kontrollálnak.
Mert nekem ez ismerős, mint szeretet. És ami nem ilyen, az nem is kell, mert unalmas. Innen szép felállni, mert ezek a vesztes játszmák. Eddig és ne tovább.
Rengeteg történet, minden ember története más. A szenvedés azonban mégis közös, minden egyes történetben. Az jön hozzám, aki szenved. Aki megmentené a kapcsolatot. A másikat. Magáról megfeledkezve, hiszen nagyon tud szeretni! Mégis... bele lehet-e fáradni ebbe is, mert a semmi, a közöny fáj. Senkit nem tudsz megmenteni önmagától. Magadat viszont megmentheted. Sőt, magadat neked kell megmentened. Mert ami fáj, az nem szeretet. A hiány fáj. És elég, mert elégek.
Márti**
Engedd meg magadnak a jobb életet:
