"A nárcisztikus abúzus szindrómát mutató egyéneknek rendkívül fontos kimondaniuk saját maguknak, hogy érzelmi visszaélés áldozatai, hogy a kapcsolat, amiben léteztek, nem egészséges, és hogy ez a kapcsolat önmagában veszteség.
Fontos elfogadni a veszteséget a továbblépéshez, különben tovább benne ragadunk, de ez olyan, mint egy rossz részvény, amibe már embertelen sokat fektettünk, és az erőfeszítés igazolása meg a menet közben kialakult dependencia nem hagy kiszállni, miközben már réges régen nincs benne semmiféle nyereség. Fontos leszögezni, hogy ilyen típusú kapcsolatban eleve nem volt más kártyád, mint a vesztes kártya, tekintettel arra, hogy a nárcisztikus zavarban szenvedő egyén képtelen kölcsönös és partneri viszonyrendszerben működni és mély emberi érzések megélésére, így aztán az örökös elégedetlensége felemészti azt a felet, aki megpróbált mindent. Nem azt akarjuk mondani, hogy az áldozat maga tökéletes, hanem csak azt, hogy ember, és mint ilyen, szerethető és értékes. A nárcisztikus személy azonban bántalmazó, aki önmaga felülpozicionálásához a másik ember folyamatos hibáztatását választja eszközül, aki erre válaszul végtelen bűntudatot produkálva önmagát fogvatartja a kapcsolatban. Még többet tesz meg a másikért a teljes identitásvesztésig, de a nárcisztikus űrt betölteni sosem lesz képes. Ellenben önmagában is űr keletkezik! Ha ezt kimondta és elfogadta, akkor mentesülhet a rémes érzelmi terhektől, amiket a másik rátett, és így megerősödve a fogságból elmenekülhet. Senkifiának nincsen VALÓS hatalma egy másik ember fölött. Az áldozat legnagyobb tévedése az, hogy a kapcsolatba belement, noha az esetek többségében, a legtöbb áltozat érzi, hogy menekülnie kéne, de a narcopata behálózó karaktere végül rabul ejti, ahonnan már nehéz menekülni, és elindul az egyén belső játszmája önmagával, ami a nárcisz külső játszmájára reflektál. Magáévá teszi a rá rótt bűnöket és önmagát bünteti, valamint a büntetést viseli. Ez itt coaching oldal, tehát mi a megoldásokat keressük, és nem a narcopata személyiségtorzulásának háttérokait, amiről itt és most azt mondjuk, hogy az az ő baja. Az áldozatra fókuszálunk, aki miután megértette, megerősödött és elmenekült, felteheti a kérdést önmagának, hogy vajon miért hagyta, hogy valaki tárgyként használja a saját szükségletei kielégítésére, és mit tehet a jövőben, hogy ezt rögtön felismerje és elkerülje. Mi az a sebezhetőség, ami mentén ő manipulálható, és miként tudja önmagában ezt a sérelmet átölelni és feloldani. Tehát: nem vagy hibás. Nem tehettél volna mást. Nem lehetett volna másként. Írd le a veszteséget és ne fektess tovább veszteségbe. A veszteség átalakítható tanulássá. Alkotássá. Önismeretté. Önfejlesztéssé. Más áldozatokért folytatott segítő tevékenységgé. És szeretetté. Végtelen sok gyógyító erővé."
Tisza Kata szavai életbevágóan fontosak.
Megúszható-e az önismeret, amikor egy veszteséggel nézel épp szembe, legyen az párkapcsolat, munka, család…?
Erre keressük többek között a választ:
Mi az a sebezhetőség, ami mentén valaki manipulálható lesz, hogyan lesz valaki empatikusként, parentifikáltként társfüggő, és talán a traumás kötődés áldozata, és miként tudja önmagában ezt a régi meg nem értett (gyermekkori) visszatérő fájdalmat elfogadni vagy elengedni.
Márti** – JÉGtörő tréning/coaching – Flow konzultációk – SPECIÁLIS Asszertivitás tanácsadás
Mindezt miért is írom le?
Mert erről nem lehet eleget beszélni.
