– Engedd meg, hogy összefoglaljam. Fogy az időd, te pedig még mindig nem fogadod el… halogatod a beismerést, hogy méltatlan helyzetekben vagy, lelki káosz vagy, elnyomják és ellopják a gondolataidat és kiégve, beleunva robotolsz egy melóhelyen. Igen, ismerem ezt az érzést…
"Amikor valaki másokat bántalmazó ember lesz, akkor tulajdonképpen a saját sebzettségét, traumáját ismétli meg.
Ne szórd a kincseidet más lába elé, ne sajnáld meg az árulót, aki cserbenhagyott a legnagyobb bajban. Ne mentsd fel, nem magyarázd meg, ne beszéld be magadnak.
Ne gyújtsd fel magad azért, aki csak melegedni jár a tüzedhez.
Szeretettel Tőlem, Nektek:
Nem tudom összeszámolni sem, hányszor akarták mások, akiknek még talán joguk is lett volna, hogy más legyek, mint, ami vagyok. Nem tudom elégszer elmondani magamnak, hogy nem és nem, sosem fog benőni a szívem lágya, de azt is, hogy az érzékenységem egyszerre áldás és átok. Néha én is haragos és gonosz leszek, és nem értem. Néha még csendesebb és bűnbánóbb leszek, és nem értem. Egyszerre vagyok apostol és fekete bárány. És akkor leesett. És nem az eső, hanem a jégdarabok a szívemről.