Megbocsátásról

 „Megbocsátok magamnak, amiért elhittem, hogy az ő terhük az én bűnöm.”

„A megbocsátás azt jelenti, hogy gyászolunk – gyászoljuk azt, ami megtörtént, és azt, ami nem történt meg –, és hogy feladjuk a vágyunkat arra, hogy bárcsak másképp alakult volna a múltunk. Azt jelenti, hogy elfogadjuk a múltunkat és a jelenlegi életünket… Abban szeretnék segíteni olvasóimnak, hogy felfedezzék, miként szökhetnek meg saját elméjük koncentrációs táborából, és válhatnak azzá az emberré, akinek lenniük kellene. Segíteni szeretnék abban, hogy átéljék, mit jelent megszabadulni a múltjuktól, a kudarcaiktól és a félelmeiktől, a dühüktől és a botlásaiktól, a megbánásaiktól és a feloldatlan fájdalmaiktól – hogy átélhessék azt a szabadságot, amelyben az életet teljes, gazdag, ünnepi mivoltában élvezhetik. Nem választhatunk fájdalom nélküli életet. De választhatjuk azt, hogy szabadok leszünk, megszökünk a múltunk elől, akármi történjék is, és megragadjuk a lehetségest.”

(Dr. Edith Eva Eger)

Bocsáss meg magadnak azért, mert kevesebbel is beérted, mint amit megérdemeltél - de ne tedd meg újra. 
Bocsásd meg magadnak, hogy nem tudtad azt, amit nem tudtál, mielőtt megtanultad volna.

Ha túl gyakran bocsátasz meg valakinek, hozzászokik, hogy gyakrabban bántson meg. A legnagyobb bocsánatkéréssel tartozol magadnak azért, hogy valaha is eltűrtél egy nárcisztikus (vonásokkal rendelkező) embert.