"A nárcisztikus családokban, ahol az egyik szülő nárcisztikus személyiség, vagy erőteljes nárcisztikus megküzdési módjai vannak, ott mind az érintett egyénnél, és mind a vele együtt élő családtagoknál nagyon jellemző a meseszövés, a konfabuláció, vagyis a valós emlékek, élmények családi szintű átírása, felülfestése, kozmetikázása.
Ezekben a családokban a bántó eseményeket maga a bántalmazó szülő is helyből letagadja, felülírja, és a bántalmazott gyermek is azonnal lehasítja magáról, mert még nem tudja azt se kezelni, se feldolgozni, hogy pont az az ember bántotta, sértette meg, kezelte le, hanyagolta el, vagy vonta be a játszmájába, akinek totálisan ki van szolgáltatva, akinek őt szeretnie kellene... így inkább kivágja az élete filmjéből a rossz emléket, és újakat gyárt helyette, vagy a szülő által kitalált fedősztorikat magáévá teszi.
Egy gyereknek önvédelemből és túlélésből a saját családja egységének a megőrzése a legfontosabb, annak minőségétől függetlenül, hiszen nem is tudja még, hogy nem megfelelő környezetben él, még nincs viszonyítási alapja hozzá.
Az ilyen miliőben felnövő gyemekeknek jellemzően nincsenek kisgyermekkori saját valós emlékeik. Az a kevéske emlékük, ami mégis csak van, az a szülőktől hallott szépségtapasz családi sztorik, mesék és azok saját átírása, továbbszövése.
Miután a családi összejöveteleken a legáltalánosabb program a sztorizgatás, vagyis ezeknek a kitalált családi legendáknak az állandó ismétlése, felelevenítése, hogy el ne felejtődjenek, nehogy egyszer kibújjanak alóluk a valódi történések, igazi emlékek. És ilyenkor a sztorik alátámasztásául még tárgyi bizonyítékok is kerülnek elő.
Pl. olyan családi fényképek, vagy videók, melyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy az eredeti történésükből kiragadva új mesei köntöst kapjanak. Így lesz egy irdatlan veszekedés után elkészült karácsonyi családi fényképből később tökéletes idill. Vagy egy elhanyagolt gyermek jelentéktelen születésnapjából utólag csodálatos party.
A nárcisztikus családok legfőbb jellemzője, hogy amíg családon belül mennek a sötét játszmák, testi-leki bántalmazások, addig a látszatuk kifelé mindig tökéketes, és ennek a képnek a fenntartása egy bizonyos pontig közös érdekük is.
Aki renitensként ebbe a mesemondásba, kozmetikázásba nem akar részt venni, vagy felnővén már a saját előbújt sejtései alapján valódi emlékek után kutat, kérdezősködik, vagy a családi legendákat kétségbe vonja, AKI BELE AKAR HARAPNI AZ IGAZSÁG ALMÁJÁBA, ARRA kirekesztés, kitagadás, vagyis KIŰZETÉS VÁR A PARADICSOMBÓL..."
(Nagy Judit)
