"Melanie apja alkoholbeteg volt. Melanie negyvenéves korában szembesült azzal, hogy a férje szintén szerfüggő, és azért fordult szakemberhez, mert meg akarta érteni, hogyan tudna jobban segíteni neki. Azt mondta, szereti a férjét, és ha abbahagyná az ivást, a kapcsolatuk tökéletes lenne.
Őszintén hitt benne, hogy nem tudna a férje nélkül élni, és kétségbeesetten kereste a megoldást. Idejének és energiájának nagy részét az emésztette fel, hogy kihúzza a férjét az éppen esedékes krízisből, amelybe az ivás miatt került, és csődtömegnek érezte magát, amikor ez nem sikerült.
A terápia során Melanie felismerte, hogy ezek az érzések nagyon hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket gyerekkorában az apjával kapcsolatban is megélt. Gyerekfejjel azt gondolta, hogy az apja 'rossz viselkedése' valamiképpen az ő hibája volt, ezért neki is kellene valahogy helyrehoznia azt.
Ha a traumák miatt torz képünk van az emberi kapcsolatok működéséről, újra meg újra ugyanolyan kapcsolatokban találhatjuk magunkat, és nem értjük, miért nem változik semmi. Egy idő után elveszíthetjük a reményt, s végül feladjuk, hogy megfelelő partnert találjunk, vagy megalkuszunk egy egészségtelen kapcsolattal, azt gondolva, hogy ennél jobbra úgysem számíthatunk."
Joanne Barron - Lynne Friedmann-Gell: Örökölt sebeink gyógyítása
