Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeláldozás között...
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a társaság a biztonsággal...
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküszó...
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget:
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével...
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez...
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget,
ha túl sokáig ér...
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked...
*****
Két hang
Van két hang benned.
Az egyik a Bátor, aki menne előre, aki látja a lehetőségeket, az új életet a másik oldalon, az előrejutást, a fejlődést.
A másik a Kényelmes, aki jól érzi így magát, ahogyan most van.
Nem akar ő sehova menni. Ugyan már, minek?!
Tulajdonképpen szép így az élet.
Vannak, akik szeretnek, van kényelmes fotel, amiben el lehet terülni, sok klassz dolog történik veled.
Jaj, hát vannak persze a nehézségek is, de ilyen az élet…
A Bátor menne már. Menne előre. Kipróbálna mindent, megkóstolná az Életet. Ő pontosan látja, mire vagy képes, mit tudnál kihozni magadból, mire vihetnéd.
És pontosan oda is szeretne juttatni. Arra az életre, amit a képességeid alapján megérdemelnéd.
De a Kényelmes ravaszul mindig túljár az eszén: "Persze, menj csak." - mondja. "Indulj el, igen. De ne menj túl messzire! Nem kell annyira sokat beletenni. Ne csináld tovább, mint ameddig jól érzed magad! Kényelmetlen, fáj, szorít? Akkor hagyd abba, gyere pihenj kicsit. Kis lépésenként is lehet menni, közben pihensz majd."
És, ha megbotlasz, így bíztat: "Mondtam, hogy ez nem neked való. Rendes ember nem bírja ezt a gyűrődést. Csináld azt, amit eddig, az sokkal kényelmesebb, már ismered, tudod milyen. Majd egy kicsit pofozunk rajta, hogy szebbnek lásd."
És az ember újra meg újra bedől neki.
Elhiszi, hogy csupán napi 10 perc tornával és a megszokott étrenddel le lehet fogyni.
Elhiszi, hogy egy kész receptet lemásolva milliomossá lehet válni mindössze 3 hónap alatt.
Elhiszi, hogy a körülményei adottak és nincs kitörés belőle, csak rossz kompromisszumok vannak.
Elhiszi, hogy "ebben a mai gazdasági helyzetben", "emellett a kormány mellett" vagy "ebben az országban" neki korlátozott lehetőségei vannak.
Elhiszi, mert a Kényelmes énje elhiteti vele.
Pedig a világ ott kezdődik, ahol a fotel végetér.
Ott, ahol egy lépéssel tovább mész, mint a "túl messzire", ott, ahol néha túl sok neked ez az egész, ahol nagy lépéseket kell megtenni.
Ha eddig nem futottál és most elkezdesz futni, az első pár perc könnyű lesz, aztán beáll egy pont, ahol nagyon rossz. És kitartóan úgy marad. Egészen addig, amíg azon gondolkodsz, hogyan szabadulj meg tőle, mennyire fáj, addig könyörtelenül érzed majd. Nem fogod tudni lerázni. És abban a pillanatban, hogy szembenézel vele, elfogadod, hogy ott van, hirtelen megszűnik a kín és nem érzel tovább semmilyen fájdalmat, csak azt, hogy szárnyaid nőttek. Futsz és észre sem veszed, pedig korábban nem tudtál futni, szenvedtél, most pedig olyan magától értetődően szép az egész.
És ez így van mindennel.
Ha csak addig mész, amíg bírod, akkor nem fogsz fejlődni. De ha elhallgattatod a Kényelmest, elkezded túlszárnyalni magad újra és újra és újra és újra.
Vida Ágnes
