,,Régebben azt gondoltam, az emberek megértése automatikusan azt jelenti, hogy türelmesebbnek kell lennem velük. Mert ha látom a viselkedésük mögött az okokat, adnom kell nekik még egy esélyt.
Aztán még egyet. Majd még egyet.
Ma már nem így gondolom.
Ma már megpróbálhatlak úgy is megérteni, hogy közben becsukom előtted az ajtót. Sőt, talán éppen azért tudom nyugodtan becsukni, mert értem, hogy ami benned történik, azt nem nekem kell megoldanom."
Csingisz: Viccen kívül című könyvből részlet.
Erről jut eszembe...
Ha volna két életem...
Ami a könyvekből kimaradt, mit találsz itt? Arról írok sokat, miért szükséges tudomást venni az érzéseinkről és azok fontosságáról: Beszélünk az érzelmi határok húzásáról, a túlzott megértésből és a folyamatos esélyadásokból való kilépésről szól: arról a felismerésről, hogy mások belső problémáit vagy viselkedését nem a mi felelősségünk megoldani, és a határok meghúzása (az „ajtó becsukása”) egyben önmagunk megvédését is jelenti.
"Két életünk van. A második akkor kezdődik, amikor rájövünk, hogy csak egy van." Konfuciusz
Ha már te is éreztél hasonlóan, megoldásokban gondolkozol, üdvözöllek ezen az oldalamon!
