Az egyik legmélyebb, legrejtettebb seb, amit sok ember hordoz, az a gyász, hogy nincs meg az elfogadó ősbizalom gyerekként... akire és amire szüksége volt. Nincs meg a feltétlen elfogadás, a szeretet kiszámíthatatlan vagy bizonytalan.
És mivel a gyász szó kimondásakor legtöbbször a halálra gondolunk, van olyan gyász, ami ugyanolyan veszteségfolyamatot indít el bennünk, a saját kishalálunkkal jár együtt. Amikor él, akit elvesztettünk. Felnőttként úgyanezt élem meg: amikor szembejön velem az, aki "ghost"-olt, mint egy szellem, némán, szó nélkül elhagyott. Amikor én törtem magam az ő jóváhagyásáért és soha nem kaptam meg. Mintha nem léteznék. Mintha nem számítanék. Mintha nem lennék fontos. Mintha ... Érvénytelennek éreztem magam. Láthatatlannak.
Lehet-e így felnőni? Megnőni lehet, érzelmileg éretté válni nehéz. Minden döntésünkben, választásunkban ott van az elutasítástól, elhagyástól való félelmem.
Senki sem vágyik arra, hogy egyedül bírkózzon meg a szeretetlenséggel, az elhanyagolással, a feltételekhez kötött szeretettel... és nehéz felnőni érzelmileg úgy, hogy ne mindig magát hibáztassa.
Nehéz, de nem lehetetlen.
Valahol ez is egy misszió. Küldetés. Lifelong learning.
Kiút az imposztorszindrómából, szabadulás az érzelmi elhanyagolás fogságából, a traumás kötődésből, sőt, traumakötésből... hatástalanítani a gyilkos és kritikus mondatokat a fejemben, a szívembe égett fájdalmas érzéseket megdolgozni, amiket ezek az el nem hangzott vagy épp túl kegyetlen szavak okaztak, kialakítva egy bizonytalan, szorongó, elkerülő kötődést bennem. Sokan pontosan ilyen dilemmával fordulnak hozzám, ezért ezzel foglalkozunk a mentorprogramban.
Az értékmentés, a szemléletváltás, a sématréning, a mentorprogram már nem csak önindító, nem elég a szokásos 4 alkalom, hanem sokkal több időt igényel.
Nekem 2 nyár volt. És számos tél. A tavaszt és az őszt valahogy mindig könnyebben vettem.
Mire meg tudtam bocsátani magamban azt, ami történt és látni, józanul, hogy mi nem az én hibám.
Gyógyulunk. Változtatunk. Már nem húzom össze kicsire magam. Merek lépni.
Vigyázzatok magatokra, csak 1 van belőletek!
Szeretettel
Márti**
Szeretettel várlak a hosszabb programomban biztonságos lépésekkel haladva érünk célba, hiszen ez az út járatlan számodra, tele van ismeretlen érzéssel, és igen, csak rád figyelek. Nem bántam meg, hogy ebbe is belekezdtem. Köszönöm a bizalmatok, már itt is sokan vagyunk, akik gyógyulunk, nem csak túlélünk, de új életet indítunk, itt bent, a szívünkben.
Rédling Márta
EQ mentoring
Nem választhatod azt, hogy az emberek, akik körülötted vannak, belül megváltozzanak. De megválaszthatod azt, hogy kik vegyenek körül.
Olyan embereket válassz magad köré, akik akkor sem hagynak magadra, amikor nem szereted magad, egy cseppet sem. Amikor a sírás fojtogat és ők nem mondják, hogy ne hisztizz, mindenkinek fáj, másnak jobban fájt, lépj már túl ezen.
Olyan embereket válassz magad köré, akik bátorítanak, bíztatnak, felemelnek, látnak. Akiknek ki mered mutatni a valódi érzéseidet, a bánatod, a szomorúságod, a fájdalmad és nem viccelik el.