-Talán nem olvastam el helyesen.
- Biztosan nem így akarták mondani.
- Biztosan valamivel provokáltam őket – miért lennének máskülönben ilyen dühösek?
- Nem bántottak olyan nagyon.
- Amit velem tettek, nem számít. Semmi baj.
- Az egész az én hibám.
Magadat csapod be azzal, hogy erősnek "kell" lenned, és gázlángozod, hitegeted, manipulálod magad, aminek eredménye a kognitív disszonancia. És a legrosszabb: Amikor észre sem veszed már, hogy bántanak, hisz így nőttél fel. Félsz attól, aki vagy. Ezért tudat alatt rejtegeted. Tehernek érzed magad. Nem elég jónak.
Önzőnek, ha autentikus szeretnél végre lenni. Önkéntelenül a hamis biztonságot választod, hiszen az az ismerős, megfelelni, segíteni, hisz ez a "JÓ" ember mércéje. És te az vagy. JÓ vagy nekik. De magadhoz nem. Kedves vagy másokkal, de magaddal nem. Együttérzel másokkal, örömet akarsz szerezni nekik, boldoggá tenni, de magadnak nem tudsz.
Ha ebben vagy, nehéz időket élhetsz meg, de tudd, van kiút. Nem kell újra újra megfelelned, sebezhetetlennek lenned. Mert elég jó vagy. Szerethető vagy. Csak azért, mert vagy.
Válaszd meg jól, kik között vagy nap mintnap, milyen az energiaszintjük. Megválaszthatod. Tehetsz magadért. Válaszd magad, válaszd az életet. Gyere, segítek. Márti**
