BizalomsebekAz egyik legmélyebb, legrejtettebb seb, amit sok ember hordoz, az a gyász, hogy nincs meg az az anya, akire szüksége volt.
És mivel a gyász szó kimondásakor legtöbbször a halálra gondolunk, van olyan gyász, ami ugyanolyan veszteségfolyamatot indít el bennünk, a saját kishalálunkkal jár együtt. Amikor él, akit elvesztettünk. Amikor szembejön velem az, aki ghostingolt, némán elhagyott. Amikor én törtem magam az ő jóváhagyásáért és soha nem kaptam meg.
Lehet-e így felnőni? Megnőni lehet, érzelmileg éretté válni nehéz. Minden döntésünkben, választásunkban ott van az elutasítástól, elhagyástól való félelmem.
Senki sem vágyik arra, hogy egyedül bírkózzon meg a szeretetlenséggel, az elhanyagolással, a feltételekhez kötött szeretettel... és nehéz felnőni érzelmileg úgy, hogy ne mindig magát hibáztassa.
Nehéz, de nem lehetetlen.
Valahol ez is egy misszió. Küldetés. Lifelong learning.
Kiút az imposztorszindrómából, hatástalanítani a gyilkos és kritikus mondatokat a fejemben, a szívembe égett fájdalmas érzéseket megdolgozni, amiket ezek a kegyetlen szavak okoztak, kialakítva egy bizonytalan, szorongó, elkerülő kötődést bennem.
Az értékmentés, a szemléletváltás, a sématréning, a mentorprogram néha nem csak önindító 4 alkalom, hanem sokkal több időt igényel.
Nekem 2 nyár volt. És számos tél. A tavaszt és az őszt valahogy mindig könnyebben vettem.
Mire meg tudtam bocsátani magamban azt, ami történt és látni, józanul, hogy mi nem az én hibám.
Gyógyulunk. Változtatunk. Már nem húzom össze kicsire magam. Merek lépni.
Vigyázzatok magatokra, csak 1 van belőletek!
Szeretettel
Márti**
Érdeklődj bátran!
30/4448891
