"Nem kell együtt lenned azzal az emberrel, aki hiányzik, ha egyszer jó okkal nem vagy vele többé. Egyszerűen csak hiányozhat, és kész. Elég belőle ennyi. Elég az ő hiánya. Mert ez még mindig elviselhetőbb, mint a jelenléte. Tudni, miért nem vagy vele, egészen pontosan, s ez a tudás elbírja a hiányt. Ez az érzelmek ambivalenciája. Valósága tulajdonképpen." Tisza Kata
Mindenkiről muszáj megtudnod, mit várhatsz pontosan tőle.
És akkor talán nincs "akkora" csalódás. Csak csendes eső a szívben és halk mosoly. Az a megkönnyebbült. Az a felszabadult.
Mert vége. Mert érted már az üzenetét. Mert látod a fájdalom értelmét. Az újjászületés váratlan szépségét. A temérdek könny között. Mert esik. Hull a könnyem is. A fájdalom szakaszokban telepszik rám, hagyom. Hadd járjon át, hadd nézzek vele farkasszemet, hadd nézzek utána, hadd érezzem, ahogy hullik a vállamról a mázsás teher, pont úgy, mint az értékes könnyem.
Kövek potyognak a lelkemről, és ahogy hallom a hangjukat, koppannak a járdán, nincs már a fájdalomnak, csalódásnak hatalma felettem.
Márti**
