""A szorongó-ambivalens kötődéssel jellemezhető ember olyannak tűnik, mint aki folyamatosan azon dolgozik, hogy szeressék és elfogadják, de amint megtapasztalja, hogy ez megtörtént, nem hiszi el.
Vagy ha egy pillanatra mégis elhiszi, akkor máris elkezd attól rettegni, hogy a partner hamar rájön majd arra, hogy ő mégsem elég jó, és elhagyja, vagy lecseréli valaki másra. Állandó kisebbrendűségi érzés gyötri, és abban bízik, hogy ez majd megváltozik, ha talál valakit, aki szőröstül-bőröstül elfogadja őt. A másik azonban nem tudja, hogy mit szeretne valójában: olyannak fogadja el, amilyen, vagy olyannak, amilyenné válni szeretne? Nos, ezt ő sem tudja. Mivel gyermekkorában következetlenül reagáltak az igényeire, illetve sokszor nem is a valós szükségleteire válaszoltak, ezért nem tudja jól megrajzolni az énhatárait. Nehézségei támadnak a nemet mondás, a megfelelő mértékű önfeltárás, a döntéshozatal és az önérvényesítés területén. Nem tudja jól észlelni, hogy melyek a saját és melyek a másik ember igényei. Összezavarodik abban, hogy melyikhez igazodjon. Ha a saját vágyait helyezi előtérbe, akkor önzőnek érzi magát, ha a másikét, akkor attól szenved, hogy kihasználják." Dr. Lukács Liza: Hogyan szeretsz? Kötődési sebeink gyógyítása
