Vannak kapcsolatok, ahol nem működik az asszertív kommunikáció.
Vannak kapcsolatok, ahol nem fejezheted ki őszintén az érzéseidet.
Vannak kapcsolatok, ahol hiába beszélsz az érzelmi szükségleteidről.
Őszintén? Vagy az ő szintjén?
Hatalmukban tartják az érzéseidet. Irányítják ezeket, hogy te légy a hibás.
Provokálnak, triggerelnek és még téged néznek hülyének.
És van egy pont, ahol már nem keresed a miértet.
Látod, mivel tudnak téged felhúzni és kiakasztani. Felismered, mivel tudnak téged néma csendbe kergetni.
És ha ezt megérted, ráérzel végre, kinek a reakciójáért tartozol felelősséggel. Megtartod a 3 másodperces szabályt.
Konkretizálsz.
Megérzed az igazad és beleállsz az erődbe.
És azok, akiknek érdekük és hasznuk van egy kapcsolatban arra, hogy bizonytalanságban tartsanak, nagyon nem fogják ezt kedvelni benned.
Érzelmi játszmákba csalnak, hogy megint rád húzhassák, látod, veled van a baj.
És a te fájdalmaddal mi lesz?
Hiszen ezt hallod: "Hisz az nem fájhat! Ha igen, akkor nem fájhat annyira. Ha mégis, akkor nekik jobban. s különben is, ez is a te hibád."
Nem! A fájdalom jogos! A szenvedés felesleges. Nem más dönti el, neked mi és mennyire fájjon.
Lehúznak a szintjükre, jobban mondva lehúznának... de te már más dalt énekelsz. A szabadság és a béke belülről fakad.
Mindenkinek addig tart a szabadsága, amíg nem tapossa lábbal másokét.
Van élet a toxikus kapcsolat után.
Az érzéseid érvényesek.
Legyen az bűntudat, bánat, harag, sírás. A haragot, a bánatot megengedjük, mederbe tereljük.
Az érzéseid fontosak.
Minden olyan félelmünkben, hogy majd nem fognak szeretni, ott van az elhagyástól, elhagyatottságtól magát sokkolva érző belső gyermeki énünk. A legtöbb határokra vonatkozó tanács azért vall kudarcot, mert figyelmen kívül hagyja a belső valóságot: az érzelmi rendszered!
Miután magadra találsz, mert ez a MAG újra felépült, a gyógyulás minden más része drámaian könnyebbé válik. Tűnik a félelem, szelidülnek az ambivalens érzések, tisztábbá válik nem csak a "miért", hanem a "hogyan" is előtted. Építsd meg azokat a határokat, amelyek MEGtartanak — és nincs már bűntudat, szorongás és pánik.
A végeredmény: Elhiszed végre - visszaéltek a bizalmaddal, s mindezt a szeretet nevében!!!! Ez a felismerés, beismerés két különböző, ambivalens érzést hozhat:
Ez egyrészt felszabadító, másrészt gyötrelmes. Most már tényleg elindulhatsz a gyógyulás ösvényén, ami bizonyosan kivezet arról a szörnyű helyről, ahol olyan nagyon sokáig vesztegeltél.
Figyelem!
Készülj fel, mert ez az út legalább olyan keserves lesz, mint a nárcisztikussal való utazás, de innen már tényleg van kiút.
Keress meg, segítek, autentikus és szakértő szemmel:
Rédling Márti**
