Szeretni magam azt is jelenti, hogy teszek magamért. Adok magamnak is abból a sok jóból, amit mindig másnak adtam, de nincs viszonzás, nincs kölcsönösség. Magammal vajon mikor leszek empatikus? Hogyan húzzak határokat, hogy a szeretet is megmaradjon?
Szerethető vagy, akkor is, ha mások szerint téged nem lehet szeretni.
Ha elméletben már penge vagy, kívülről fújod a toxikus kapcsolatok jellemzőit, hogy milyen is a mérgező, érzelmileg elérhetetlen, elkerülő, akár nárcisztikus kapcsolati dinamika (baráti, családi, pár),
előadásokra jársz, videókat, podcastokat hallgatsz, önsegítő könyveket veszel, de ... nincs szintlépés, nem tudsz a gyakorlatban tovább lépni:
Talán segít neked, ha
Olvasgatsz itt az oldalon.
Kérdéseket gyűjtesz a saját életedre vonatkozóan.
Újragondolod a kapcsolataidat. Újratervezel.
Merj profi, szakértő, empatikus segítséget kérni.
Ne add ennél lejjebb. Addig keress, amíg érzed, jó helyen vagy, értő fülekre találtál, érzik, amit mondasz, hisznek neked, nem ítélnek meg, ... hisznek benned.
Szépet, jót kívánok nektek.
Rédling Márti**
Bónusz idézet: ez most nagyon ide illik:
Credit: érzéskommandó IG "Azt mondani valakinek hogy addig más sem fogja szeretni, amíg magát nem szereti, függetlenül attól, hogy mi következik ezután, mindenképpen kegyetlen dolog. Azt az alapélményt erősíti, hogy aki nem szereti magát, az nem szerethető.
Többen szenvedünk önértékelési zavarral, önszeretet hiánnyal, pont a traumatikus élményeink miatt. Azt hallani, bármilyen összefüggésben, hogy “Nem fognak szeretni” kifejezetten triggerelő lehet. Önmagunk szeretete nem előfeltétele, annak, hogy méltóak legyünk a szeretetre!
Többen épp egy szeretetteljes kapcsolatban, pár-, baráti,- vagy terápiás kapcsolatban tanuljuk meg szeretni önmagunkat, pont a korrektív kapcsolati élmény következtében.
Méltó vagy a szeretetre akkor is, ha önmagad elfogadásával, szeretetével küzdesz.
Kitől hallottad legutoljára ezt a mondatot? Szerinted miért mondta?
