Már annyi mindent próbáltál, mégsem jutsz előrébb …
Mi segíthet még? Egy valódi beszélgetés, ami nem a felszínt kapargatja. Éld meg a fájdalmad. Menj szembe a félelmeiddel. Lépj. Néha hátra. Aztán kettőt előre. Valahol mélyen megértettem, hogy az egyedüllét az nem a semmi, nem kell megszelidíteni, mert nem üres és nem magány, hanem lehetőség!!! Egyre tisztábban láttam az összefüggéseket, egyre tisztábban hallottam azt a vékony, rejtett, elnyomott belső hangot, ami igazán az enyém volt. Valahol meg is gyászoltam a régi, szeretetlen énem és megbocsátottam magamnak ITT és MOST azt, amit akkor és ott a legjobbnak véltem és tettem. Enigma vagyok … mint mindenki más … Hinni kezdtem újra, magamban és az álmaimban. Mert valami megfoghatatlan, de mindig vitt tovább… az út rögös, de már nem billent ki a középpontomból. Megtanultam visszabillenteni, mert bántalmazók mindig lesznek, de felvértezhetem magam. Már nagyon is ügyelek rá, kinek adom az energiám. Köszönöm a rengeteg jó kérdést és érdeklődést. Legyen szép hetünk! Márti**
