Nem kudarc az, hogy a kapcsolataidban is meg akartad tartani a világot,
cipelni a hátadon, ha már a kezed sem bírja és még te szégyelled azt, hogy csak 2 karod van.
Nem kudarc az, hogy nem változtál, pedig attól lettél volna "elég jó" ember - nekik, és nem a te szégyened, hogy nem feleltél meg az elvárásaiknak, ami megfelelésbe torkollik és semmit sem mutat majd belőled.
Nem kudarc az, hogy te védted őket, ők meg nem fogadtak el olyannak, amilyen vagy: másnak, mint ők.
Nem a te szégyened, hogy jobb színben láttattad őket, míg cserébe nem kaptad meg ugyanezt. Sőt.
Márti**
