“ Ha felébredsz és rálátsz józanul az életre, nem fog tetszeni mindenkinek. Össze fognak zárni az emberek a közös hitükben, hogy védjék azt, amit igazságnak tartanak. Aki felébred az nem az igazságot látja meg, hanem azt, hogy nincs abszolút igazság. Kivéve a matek és a szeretet. Na az tényleg megkérdőjelezhetetlen.”
"Sokan azt hiszik, hogy ha meggyógyulsz a három betűből ( leánykori nevén: rák), onnantól minden happy, kicsattansz attól, hogy túlélted. Jó lenne, ha így lenne, de nincs így. Egy olyan társadalomban - ahol amúgy is elvárás, hogy hálás legyél, csupán azért mert élsz, bármilyen nehéz is az életed - nem illik nem boldognak lenni, ha túléltél egy halálos betegséget, vagy mondjuk egy bántalmazó kapcsolatot. Mert hát ugye, ezek után mi bajod is lehetne?
A valóság az, hogy nagyon is sok bajod van, ha “ meggyógyúltál”. Évekig szurkáltak, kihullott a hajad, megcsonkítottak, a hormonjaid világgá szaladtak és nem mellesleg a legrosszabb az, hogy hozzászoktál. Hozzászoktál, hogy erről szól az életed, a kórház az új otthonod, aztán egy idő után már bármit szúrnak beléd, csak tartod a kezed. Amikor meg eljön a nap, hogy nem kell menned, csak évente, ott állsz és nem tudod, hogy most mit is fogsz csinálni az életeddel, mindezek nélkül. Tudod, hogy boldognak kéne lenned, mondják is mások, de annyira kiégtél, hogy félelemmel tölt el a saját gyógyulásod. Egyfajta gyász ez, ahol el kell gyászolnod azt, aki voltál, és most, hogy úgy néz ki, nem haltál bele, ez nagyon nehéznek tűnik. Mert élsz, annak ellenére, hogy hónapokig, évekig a halállal barátkoztál.
Most élned kell, egy olyan testtel, ami már soha nem lesz olyan, mint az előtt. Benne egy lélekkel, ami olyan helyeken kelt át, akárcsak a mitológiai hősök. A test és a lélek is emlékszik. Minden sejt és izmocska, mesél. Ezt is fel kell tudni dolgozni, hagyni fájni, az erőltetett boldogság helyett."
