Az érzelmi elhanyagolás is bántalmazás! Amikor elhitetik az emberrel, hogy szeretik, de ez a szeretet csak kontroll, hogy ne lehess önállóan érző, gondolkozó, cselekvő - csak észrevétlen, láthatatlan, ne okozz gondot, ne érezz, légy tökéletes, vagyis bármi, csak ne emberi lény.
A nárcisz egyetlen dolgot tanul meg gyerekkorában: érezni veszélyes. Az empata CSAK érzeni tud, nem képes ezt gyerekként különválasztani önmagától. Mindkettő szenved. A nárcisz is. Az empata is. Meg is találja egymást a kettő felnőttként, hátha most feloldódik a titok, feltörik a sors pecsétje, túlnőjük a traumát.
A fájdalmat kétféleképpen lehet viselni: megtagadni, az összes érzéssel együtt, vagy elviselni, és értelmet adni neki.
Mert a fájdalom lesz a szabadulásod és újjászületésed is egyben.
Itt jöjjön egy csodálatos könyvből - egyben ajánló is:
"Itt szeretnélek emlékeztetni rá, hogy az emberi lények az érzelmek átélésére teremtettek. Amikor ezt rövidre zárják (elsőként az érzelmileg elhanyagoló szülők, majd felnőve maga a gyermek is), az az egész rendszert felborítja. Képzeljünk el egy cukor nélkül készült fagylaltot vagy egy számítógépes programot, amelyből kihagyták a legalapvetőbb parancsokat. Ilyen működési zavarai lesznek az emberi pszichének is, amikor kilökik belőle az érzelmeket.
Sok jó, kiválóan működő, tehetséges ember érzi titokban, hogy nem teljesedett ki, vagy elvesztette a kapcsolatot önmagával.
A szociopatákat egyetlen vonás különbözteti meg a többségünktől. Ezt egyetlen szóval ki is fejezhetjük: a lelkiismeret. Egyszerűen szólva, a szociopata nem érez bűntudatot. Emiatt szabadon megtehet bármit anélkül, hogy belső árat kellene fizetnie érte. A szociopata bármit mondhat vagy tehet, amit csak akar, és nem fogja szörnyen érezni magát miatta sem másnap, sem semmikor. A bűntudat hiányához az empátia mélységes hiánya társul. A szociopata számára mások érzéseinek nincs értelme, mert ő nem képes átérezni őket. Valójában a szociopaták semmit sem úgy éreznek, ahogy a többségünk. Az érzelmeik nagyon is más rendszer alapján működnek, amelynek középpontjában mások irányítása áll.
Ha elmarad annak megerősítése, hogy a gyermek fontos a szülő számára, ha a gyermekben szégyenérzetet keltenek, amiért elég gyakran vágyik vagy szüksége van az egyik vagy másik szülő figyelmére, úgy nő fel, hogy képtelen lesz felismerni a saját érzelmi igényeit.
Az érzelmileg elhanyagolt emberek hajlamosak úgy érezni, el kell rejteniük valódi énjüket mások elől, mert ha hagyják, hogy az emberek túl közel kerüljenek hozzájuk, a hibájuk napvilágra kerül. Van, akinek ez a hiba az értéktelenségének érzése.
Az érzelmi elhanyagoltságban nevelkedett felnőttek a felszínen gyakran átlagosnak tűnnek, de sokszor nincsenek tudatában az alapjaikat érintő szerkezeti sérülésnek. Arról sincs tudomásuk, hogy a gyermekkoruknak szerepe volt ebben. Helyette hajlamosak önmagukat hibáztatni bármilyen nehézségért, amit átélnek. Miért tűnnek mások boldogabbnak nálam? Miért könnyebb adni, mint kapni? Miért nem érzem magam közelebb a szeretteimhez? Mi hiányzik belőlem?"
Ismeretlen érzelmeink nyomában - Gyógyulás a gyermekkori érzelmi elhanyagoltságból - Dr. Janice Webb
A képhez: Azok akik törődnek veled, figyelnek az érzéseidre. (Mert értik a saját érzéseiket is.)
Beszélgessünk?
Gyógyuljunk, szeresd magad is, érezz együtt magaddal is:
Márti**
TÚLélő vagy, sose feledd!
