Az elnyomott érzések pont olyanok, mint a titkok. Minél mélyebbre temeted őket, annál biztosabb, hogy a legváratlanabb pillanatban robban mind, magával sodorva minden látszatot, kényelmet, hiúságot és magabiztosságot.
Amit TE teszel: Nem lehet "jóra" szeretni senkit sem.
Amit veled tettek: Nem fog jó embert nevelni belőlem az, aki úgy áll hozzám: na majd én móresre tanítom. Majd én kiverem belőle a rosszat.
És mi van most - miután ... megint ugyanúgy hagytam és engedtek, hogy bántsanak, megint és megint, mint amikor gyerek voltam.
"Miért én változtassak? Én már annyit változtam!" Mert neked fáj még mindig. Te szorongsz. Érzed, minden idegszáladdal, hogy minden tehetséged rejtve marad, az érzelmi trauma alatt. És gyógyulsz, nem a trauma MIATT, hanem annak ellenére!
Ami nem öl meg az megerősít? Nem kedves, az traumatizál. Mindaddig, amíg azt hallod, légy hálás azért, hogy bántanak... mert ettől fejlődsz, addig magad is elfogadod és idealizálod ezt a gondolatot.
Nem a te hibád, hogy megsebeztek, de a te döntésed, hogy kilépsz ebből, felvértezed magad és érzelmileg függetlenedsz. Meg lehet szakítani a kört, az ismétlődő mintákat. És ha itt vagy és olvasol... Talán TE vagy az, aki ezt megteszi, és amit előtted senki nem mert megtenni. Transzgenerációs traumák - törd meg a ciklust.
