2018. május 25., péntek

Dizájneren

Végre fenn van a film...



A Dizájneren nyers dokumentum és nyers művészet, ami érzéseket és katarzist vált ki, ami tükröt tart, kérdéseket tesz fel, és kérdéseket vet fel a befogadóban: ki vagyok én? Vajon az-e a világ, amit én látok belőle, vagy van mögötte más is? Vajon ismerem-e a gyerekem, aki minden hétvégén betép, az apám, aki elég sokat piál, de amúgy jó arc, a haverom, akit mindenki bír, mert mindig van nála okosság, a csajom, aki a Rivorol most állt át Xanaxra? Vajon ismerem e önmagam?
A magyar társadalom háromnegyede üti magát valamivel, legyen az alkohol, gyógyszer, legális vagy illegális drog.

Mélységesen érthető ez, hisz mindenki boldog akar lenni, el kell felejteni a stresszt, lelazulni, megszüntetni a  szorongást, elengedni a gátlásokat. Valamit betolni, bekapni, meginni, elszívni pedig a legegyszerűbb út.

A film nem sajnáltatja a szereplőket, és nincs is mit rajtuk sajnálni. Mindig van kiút és mindig lehet változtatni. Saját döntésük volt, hogy anyagozni kezdtek, a körülmények, a hajlam és egyéb dolgok lehetnek tényezők, de nem adnak felmentést semmire. Ők az össztársadalmi bódulás legalja. Árnyalakok, akiket felzabált a függőség, de mégis szerethetőek és megérthetőek, mert emberek ők is. Épp oly egyedi és egyszeri csodái a létezésnek, mint bármelyikünk a világon. (Kubiszyn Viktor)

http://film.indavideo.hu/video/f_diz

Le a kalappal Panni előtt:

https://divany.hu/vilagom/2017/02/20/dizajneren_interju/

****