2017. december 6., szerda

Szeretek mosogatni


már mióta is?

*** zen-ész:

Négyéves koromban azt mondtam anyámnak, hogyha felnövök, rockzenész akarok lenni. Azt mondta, a kettő együtt nem megy. (Steve Tyler)

Mesélték róla, hogy egy ideig a bolondokházában is volt. Megtisztelték azzal, hogy bolondnak tekintették, de aztán kiengedték, mert rájöttek, hogy csak költő. (Viktor Hugo)

******************

Már oly sokszor megfordítottam a világom, hogy tudom, időről időre, újabb fordulatot kell venni.
Van valami, amit azonban mindig ugyanúgy csináltam.


Na megyek mosogatni... :-))

"...De L. néni szavai azért szöget ütöttek a fejemben: szeret mosogatni, mert gyors, látványos eredményt ad, és egyszerű feladat.
Aztán G. mesélte, hogy ha valaki terápiára jön hozzá, és az a baja, hogy nincs eléggé "leföldelve", vagy depressziós, akkor a mosogatást írja fel neki "receptre". Ezt is azért jól megjegyeztem.
Az elmúlt időkben elég nehéz volt az életem (most is az). Sok nehéz, sokszor teljesíthetetlen feladat, átláthatatlan helyzetek, bonyolult, hosszantartó ügyek, nehezen értékelhető eredmények, kétes "sikerek".
...És ekkor ráéreztem a mosogatás ízére." (Agatha Christie)

Egyrészt kihívás, halogatás ellen!
Másrészt valami, ami egyszerű, teljesíthető, és azonnali eredményt ad.
Halom mosatlanhegyek, reménytelennek tűnő helyzet a konyhában: én csak nekilátok, és fél óra alatt minden ragyog, helyükre kerülnek a dolgok, és mindeközben elfelejtve a sok gondot, belefeledkezve a tányérhegyekbe, anélkül, hogy gondolkodnék, hatalmas felismerésekre jutok.
Közben tűnődöm csendesen, és mint egy rendes zen-ész:
csak mosogatok, amikor mosogatok...

A nagy káoszból egy kis káoszt rendberaktam... ez az, ami rajtam múlik. 


:-)


2013.

Nincsenek megjegyzések: