2017. október 25., szerda

Pir-kadat


Talán fa vagyok, talán a levél
talán a kék ég, mint egy ölelés



Szeretem az őszt... ahogy az évszakok változnak, úgy változhatunk mi magunk is. Bár valami sose változzon. Legyen kit megölelned, legyen, aki megöleljen.

Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy legyen közös idő. Amit mi csinálunk. Mi. Én is és te is.

**



"Az ölelés nem más, mint a szeretet, a melegség, figyelem fizikai megnyilvánulása. Amikor érzed a másik személyből áradó szeretet, akár egy ölelés formájában, azzal már önmagában is be lehet indítani a gyógyulási folyamatot. A pszichológusok is megértették, ha nem kap elég ölelést és testközelséget egy kisbaba, akkor fejlődése nem lesz megfelelő.

A lélek táplálékot igényel, ugyanúgy, mint a szervezet. Megadhatjuk a gyereknek a legjobb táplálékot és körülményt, ha nem érzi magát szeretve és lelke nem kapja meg az érzelmi tápanyagot, akkor pszichéje nem fog kiegyensúlyozottan fejlődni. Az ilyen gyerekek szomorúnak, elhanyagoltnak, elhagyatottnak, nem kedveltnek érzi magukat. A kutatók megfigyelték, ha az anya nem öleli meg a gyerekét, a gyermek testi növekedése leállhat és akár meghalhat, még akkor is, ha fizikailag helyesen táplálta. A szeretet ugyanolyan fontos a lélek számára, mint a táplálék vagy a levegő a testünk számára. Nélküle a létezésünk elképzelhetetlen."

És ez igaz minden fiatal párkapcsolatnál is! A régiekben meg pláne!

Szeretek fotózni, a gép túloldalán, csendben szemlélni. Eszmélni. Élni. Nem félni.
Szabadon szeretni. Szeretéstől, szeretésben szabadnak lenni. :-)