2017. október 5., csütörtök

Apu


Őzlábgomba. Bénázok vele, s közben előfurakodnak a gondolataim. A gombáról apu jut eszembe. Apu, amikor mosolygott, meg tréfálkozott.. Apu, mikor megmutatta a milyen is a friss gomba, és hogyan kell panírozni. Bénáztunk. Ketten, ... és nevettünk.


Aztán az is eszembe jutott, hogy apu mindig megdobott egy töprengős kérdéssel. Egyszer aztán nem tudtam válaszolni és megszeppentem. Azt gondoltam, most megáll a világ és én elbújok szégyenemben, hogy ilyen hüle vagyok. NEM tudom a választ!



Apu odahajolt és rám mosolygott. Nem kell rögtön válaszolni! Van időd! Gondolkodj! Menni fog!

És tényleg.

Köszi apu. Te tanítottad meg nekem, hogy semmi sem lehet fontosabb annál, mint hogy amit tudunk, ne csak mindenkivel, de főleg (és a legfontosabb, hogy) a saját gyerekeimmel osszam meg.

A Möbiusz szalag volt az első elképedés a matek világa felé. Meg a Rékasiné (Roskóné) Magdika, aztán a Berkényiné Mária néni és a Láng Hugó bácsi. Meg apu. Meg a Cseh tanár úr.

Születésnapja van holnap.  Köszönöm, hogy te voltál az én apukám! Remélem, már  büszke vagy rám.
Legyen néked könnyű a föld.

.