2017. július 11., kedd

… mindez egy filmről jutott most eszembe



Máris hiányzol (2015)  előzetes

Máris hiányzol


(Miss You Already)

Tartalom


Miss You Already filmtartalom:
Milly (Toni Collette) és Jess (Drew Barrymore) legjobb barátok, gyermekkoruk óta mindenüket megosztották, beleértve titkaikat, ruháikat, fiúikat, azonban eljött az ideje, hogy felnőjenek. Millynek jól fizető állása van, és egy gyönyörű toronyházban él férjével, Kittel és két gyermekükkel. Jess a városfejlesztésen dolgozik, pasijával, Jagóval egy úszó csónakházban élnek Londonban. A két nő barátsága továbbra is töretlen. Jess régóta szeretne gyermeket, azonban hosszú ideje nem tud teherbe esni, és kiderül, hogy mellrákja van. Hogyan oszthatná meg ezt?


 filmek… érzések… hegyek… gondolatok … völgyek…


Az emberek nem szeretnek beszélni a végső betegségről, nehéz elfogadni azt, hogy nincs remény. A szakítás, válás, szerettünk elvesztése is gyász és halál. Nincs rosszabb, mint élve eltemetni valakit, vagy búcsú nélkül elengedni. Többször is meghalunk, mielőtt valóban élni kezdünk.

A kis remény előrevívő, a nagy remény önbecsapás. Mihelyt szembesülsz ezzel, két lehetőséged van. Beledögleni vagy elfogadni. Szembesülsz.
Furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy semmivé válik minden, itt a vége, most van a vége, és igen, veled is megtörténik. Nincs remény, nincs kiút, nincs cél, ami tartaná bennünk a lelket. Sokkal nagyobb erő van benne, mint az izmainkban.


Az egész életünk másokkal való kapcsolódásaink eredménye.
Mégis mi a túlnyomó: 
Döglődő kapcsolatok, mindig könnyebb a másikat hibáztatni és benne maradni egy méltatlan kapcsolatban. De most nincs más, aki hibás lehetne. Csak magad maradtál. Pereg az a bizonyos film, az életedé, 2 percben.


Miért jó hagyni azt, hogy rosszul bántak velünk, és mi is rosszul bántunk másokkal, és a végén belebetegedünk az elvárásainkba, a hiányba, a túlzott ragaszkodásba, a semmibe, és a napi bánat és stressz az összes jutalom.

Már látod. Nemcsak felismerted, de megértetted. Félsz, hogy egyedül maradsz, hogy egyedül halsz meg, hogy semmit sem hagytál az utókorra, a szeretetteidnek magadból.
Hogyan tanulj meg kötődni ezután?

Hiába minden trendi és ősi módszer, ha egyszer nem ülsz le csendben magaddal és nem gondolod át most kicsit másképp az életed. Mi van most? Mire lenne valóban szükségem? Hogyan lehetne ez jobb?

Néha nem is hosszú a folyamat, néha csak percek kérdése és valami kattan benned. Megváltoztathatalanul. Átértékeled az életed. Minden megfordul.

Már nem gondolsz ezekre: “Nincs lehetőség”. Már nem zavar a másik tette, szava, ő csak magából adhat. Ennyi van neki. Ennyit akar tenni magáért, másokért.

Csendben ülsz és élvezed a pillanatokat. Alszol, amikor tudsz. Álmodsz éjjel és nappal. Érzékeid kiteljesednek: Észreveszed a halk suttogást, megállsz megcsodálni egy fa rezgő leveleit, minden másképp ragyog. Élsz. Tökéletlenül és hibásan, betegen és fájdalommal. Segítesz annak, aki kéri.
Szánalmasságod a világ szemében hihetetlen kitartó erővé változik a saját szemedben, már nem akarsz tökéletes lenni: gazdag, pörgő, mindig nevető és szenvedélyes.Sőt, még azt is látod, milyen vacak céloknak éltél, mikben hittél. Pedig mind-mind kellett, hogy az lehess, aki most vagy. Lentről csak egy út van. Felfelé? Tök mindegy merre… . Elengedted a félelmed, elfogadtad a tényt. Indulás, csak úgy, a magad ritmusában. Csak lépsz egyet. Más lesz a fontos. Már nem sajnálsz semmit. Már nem bánsz semmit.

Felszabadulsz, feloldódsz, és újraindul valami más, ami nem remény, nem megadás, nem beletörődés, nem megtörés, hanem maga az élet harc nélkül.

Magam is megtapasztaltam. Hálás vagyok, hogy minden úgy alakult, ahogy, és mindenben úgy döntöttem akkor, ahogy. Mert akkor ma nem lennék itt, és én szeretek itt lenni. Szeretem élvezni a pillanatot. Hiszen csak ez az egyetlen igazi kincsünk. Kincs, ami nincs, Az idő. És akit szeretünk, annak még az időnket is odaadjuk.

Még magunkat is elfogadjuk és célt látunk, lehetőségeket veszel észre.  Csak békén kell hagynod magad. Nem önfegyelem, hanem önfigyelem, ami segít. Figyelj mit üzen a tested, az elméd, a környzeted, a jeleket vedd észre kérlek. Keresd, kérd, merre, hogyan. Minden, ami ismerős érzést, emléket hoz fel, jó!

Szeretettel: Márti**
FiloCafé

Nincsenek megjegyzések: