2017. július 2., vasárnap

Aki a virágot szereti...


"Ha tetszik egy virág, letéped. Ha szereted, öntözöd."  Így van ez az emberekkel is.

Nálam eddig mindig meghaltak a virágok. Úgy értem, a cserepes virágok. Valamit rosszul csinálok.
Nem a szeretettel van  a baj, hanem hogy nem tudom őket JÓL (ahogy őnekik jó) szeretni.
Hová tegyem, mit jó neki, hányszor öntözzem? Kellően törődni vagy épp eleget gondozni. Kell egy könyv. Egy ember. A tudás. A tapasztalat.


Nem elég szeretni őket, tudás is kell, mert a növénygondozás egy külön szakma!

Pontosan úgy, mint az emberek. A szeretet akár túlzó vagy ártalmas is lehet, ha nem beszélünk egymással, ha nem kérdezem meg, mi bántja, mit szeret, ha nem figyelem meg, miről panaszkodik többedszerre, mire csillan fel a szeme, ha nem merek kérni, elmondani, engem mi bánt, mi zavar, mit szeretnék...

Az emberrel legalább lehet beszélni.
És az ő kis lélekkertjét is gondozni kell. Tudni adni akkor, mikor szüksége van rá. És ne akkor, amikor én úgy gondolom. Merd megkérdezni: TE mit szeretnél? Mit tehetek ma érted?
Hogyan lehetne jobb? Hogyan szeresselek?

A most kapott növénykém beazonosíthatatlan, semmi reményt nem fűztem ahhoz, hogy megél nálam. És most virágot hozott.


TUDJA VALAKI, hogy milyen növényke ez? 2 hónap után virágott hozott! Köszönöm előre is!

Nincsenek megjegyzések: