2015. április 5., vasárnap

Szóval miért vagyok hálás? -


Kb 16 ezelőtt indult egy, azaz egy darab 1 éves kurzus, amire a nővérem ösztönzésére, teljesen tudatlanul és úgymond cél nélkül, jelentkeztem. Gyakorlatilag sodródtam, ugyanis lövésem nem volt az egész folyamatról, de a felvételin első lettem, utána pedig az egész életem alapjává és céljává vált(ozott) az az év. A dolog abban is érdekes, hogy se előtte, se utána nem indult ehhez hasonló kurzus. Összegezve: állásproblémám volt, célt csináltunk belőle. A legjobbak között végeztem, igen, nagyon büszke vagyok rá, rengeteg energiát, időt tettem bele! Azóta is folyamatosan képzem magam, és a visszacsatolások a tanulóim eredményeiről jó érzéssel töltenek el.

Aztán 42 éves koromban minden biztonság és bizonyosság szertefoszlott, 24 év után ... elváltunk. A páromnak volt egy titkos másik élete is, s amikor ez napfényre került, egy sokkoló, de tisztázó beszélgetés után egyik napról a másikra külön mentünk 24 év után, majd 2 évig váltunk. Nesze neked Tyúkanyó, de hiszen sosem volt köztünk konfliktus! Viszont az egymásra fordított idő kétségbeejtően elenyésző volt, a pénz és a siker avitt értelmezése töltötte csak ki életünk. Tehát volt magánéleti óriás problémám is, vagy inkább traumám, csak együttélni lehet ezzel, megoldani nem. Viszont megpróbáltam leckének tekinteni.  Útkereső lettem, vén koromra. Fél évig nem tudtam beszélni, lefogytam, a neten új utakat kerestem. Hallgattam Feldmárt, Popper, Bagdy Emőkét, találkoztam csodálatos emberekkel, és tanítványnak szegődtem.

Közben meghalt édesapám, a gyász fázisain nehezen jutottam túl s a megbocsátás végre neki, a szüleimnek, a volt férjemnek és magamnak, hosszú időt vett igénybe. Viszont szabaddá tett.
Aztán jött az új élet. Új kapcsolat, útkeresés tele konfliktusokkal. életemben annyit nem tanultam a másik nemről, és az emberekről mint ebben. Volt konfliktusom bőven és már csak a hasznát látom. Mondjuk a 7 évnyi blogvezetés sem tett rosszat. Mindent, ami fájt, aminek örültem, kiírtam magamból. Sok barátot szereztem így magamnak, akikkel a mai napig tartjuk a személyes kapcsolatot. Gyermekeim felnőttek mindeközben, büszke vagyok rájuk.

A munkában sok területet kipróbáltam, gyakorlatilag már minden voltam, akasztó, sőt akasztott ember is. Voltam asztmás, allergiás, pánikbeteg, .. egy idő után aztán megtanultam kezelni a stresszt , vagyis nem ledöngölt, hanem megfordult! Már csak előrehajtott, miután megláttam az okokat, a helyzeteket a másik cipőjébe lépvén, és megláttam már a bennem rejtőző tökéletlenség mellett a kimozdító erőket. Határtalan jó ezt az oldalunk is látni, ami tervezni akar és célt érni. Csak öröm által keveseknek adatik ez meg, némi elég erős fájdalom dob csak rajtunk akkorát, hogy merjünk végre lépni. Ha magunkban ezen negatív és fájó helyzetekben meglátjuk a jót, az emberit, a szerethetőt, nemcsak mi, de a világ is megváltozik körülöttünk.
Többnyire nehéz meglátni a jót, s mégis, nem reménytelen vállalkozás annak, aki valóban erre törekszik. Egy statisztika szerint az emberek 20 %-a érzi csak az végzett alkotó tevékenységből adódó öröm - vagyis a  flow érzését. Mikor kiszakadsz az időből, és az megszűnik, vagy épp végtelenné válik.... s ez a folyamat közben nem, csak utána tudatosul...  Ilyen a szeretet, amikor szeretünk valamit csinálni, valakivel együtt lenni...

Semmi sem fekete vagy fehér, jóllehet, magam nagyon az vagyok, sőt utálom a szürkét. Ezek mellett még a  BíborLila az én színem. Amilyen vagyok, olyat vonzok be. Purple (Bíbor) nevű társammal még mindig együtt vagyunk, de nem úgy, mint azt hagyományosan az ember elképzelné. Halvány Lila dunsztom már van, hogy miért. :-) Persze a türkizt is szeretem, olyan, mint a tenger..., és a szivárványt, egy lepke szárnyán...
Nagyon át kellett értékelnem az egész életemet, felfogásomat, látásmódomat... új látószöget, új nézőpontokat, új hozzáállást alakítottam ki. Mert szeretem őt 7 éve, úgy, ahogy van. És közben azt is, aki mellette lettem, azt az önmagam is szeretem. Nem gondolná az ember, hogy ez milyen fontos: másoknak is csak akkor tudunk igazán jól és nekik szükségeset adni, ha magának is tud adni az ember.

7 évig részt vettem akarva-akaratlanul más emberek problémáiban, amik mellékes haszna az volt, hogy magamon is segítettem közben. Az érzelmek és érzések széles skáláján játszadozva a gondolkozásom is jelentősen változott. Tapasztalataim és háttértudásom jelentősen bővültek, kíváncsiságom és érdeklődésem a csillagos égig ért. Szó szerint és filo értelemben is. :-) Csak meg akartam érteni a megélt érzéseket és hogy miért épp velem és miért történtek ezek meg velem. Jól tettem.

Életkerék - ... ami gurul végre...  "Önszervező" lettem és mint régi-új munkám: átadom másnak is ezt a tudást. Elköteleztem magam a támogatás mellett, hivatásommá vált már régen, mert mindig is hozzám tartozott és mert szeretem. Már értem, hogy ez a sok változás milyen célt is szolgált és miért történt meg. Ha ezek nem történnek meg, akkor nem lehettem volna az, aki most vagyok.

Hosszú út áll mögöttem és előttem, a változás, mint egyetlen állandó, végigkísérte életem. VÁLTOZÁS volt a válás, VÁLTOZÁS a cigiről való leszokásom, VÁLTOZÁS volt elengedni a gyermekeim kezét, VÁLTOZÁS 15 kilót lefogynom, VÁLTOZÁS volt az átmeneti munka nélkül töltött idő...  Az élet, mint lengőajtó.... inkább lehetőségként élem már meg ezt s idővel még meg is köszönöm ezeket a buktatókat. 
Nyitott, ámbár változást nem szerető személyiségem rugalmassá vált, képes vagyok interaktívan és éberen meghallgatni másokat, a mai rohanó világban az értő figyelem többet ér, mint egy hegyi beszéd.
Hiszek ugyanis abban, hogy mindenki tudja a maga válaszait és megoldásait, és abban is, hogy képes segíteni magán, ha elakadáskor kis segítséget kap, kérdésekre válaszol és összegezni tanul.

Hiszek abban, hogy a VÁLTOZÁS szükséges rossz, és távlatokból és kis időn belül (vagy inkább túl?) nézve csak egyengeti utunk. Hiszek abban, hogy sosem késő elkezdeni, belekezdeni valami másba, ha az eddigi valahol nagyon elcsúszott és folyamatos fájdalmat okoz. Hiszek abban, mert folyamatosan ezt tapasztalom, hogyha döntünk, ha lépünk, a kezünk alá simulnak a dolgok. Nem csak hiszem, tudom!

Az utolsó előtti pillanatban elkezdtem egy új utat, egy új kurzust, ismét iskolapadba ültem, ami nagyon is kapcsolódott az összes eddigi ösvényemhez, miken épp bandukoltam, netán csak kószáltam, ballagtam vagy épp rohantam.

Végül is már mindent az itt tanult "önszervezés" rendszere alapján tervezek, legyen az angol, matek vagy önismeret, kapcsolatok, nézőpontok, célkitűzés... és mosolygok, mert immár tudatosan és sokkal tervezettebben teszem azt, amit eddig intuíciómat követve, a gyakorlatban már régóta  alkalmaztam.

Most már pontosan tudom, mekkora szerepe van egy munkában, kapcsolatban a kreatív képzelőerőnek, a játéknak, a megérzéseknek, az intuitív, majd tudatos kérdéseknek, beszélgetéseknek, meghallgatásnak, majd az elhatározásnak, a kitartásnak és a kis lépéseknek  - útban önmagunk, célunk és a teljesség felé... az eredmények felé, az örömteli élet felé.

Ha pedig 1 szóval szeretném leírni, mit kaptam ezen a kurzuson, és amivel szeretnék még intenzívebben foglalkozni: Edzeni. Legyen az élet, lélek, matek, angol, bizalommal fordulhatsz hozzám. Aki hozzám fordul kísérem, támogatom.
Hálás vagyok, a családomnak, társaimnak és barátaimnak, akik biztattak és végig segítettek és magamnak, hogy eddig is végigcsináltam és még a  java hátravan, szorítsatok.

Köszönöm az eddigieket tanáraimnak, a VistaVerde Oktatási Központ elkötelezett kis csapatának, csapattársaimnak és külön köszönet gyermekeimnek, tanítványaimnak, szüleiknek is.

MárTanoda - Mértan-ide, no meg az angol :-)
és
MárTitok - az önindító   :-))


Jeligém:

P - plan                                       - Tervezz tudatosan (eső esetére)
E - e'lan and enthusiasm            - Tele lélekkel és lendülettel (maradj spontán és éber)
A - act                                        - Tégy, Tedd meg az első lépést
C - celebrate                              - Tetőzz örömmel, ünnepeld meg, ha eléérted
E - energize, evolve                  - Töltődj, Teljesedj - mert megérdemled

Szeretettel:
Márti
****


Ja... és Ölelés, mint régi "Mosolyogj Magyarország" tag koromban! Olyat, amilyet TI is szerettek!

****
Ez lett belőlem:



2 megjegyzés:

Györgyi írta...

Hálás vagyok amiért újra írsz! Áldott Ünnepet kívánok!

márti írta...

Köszönöm szépen! Áldott ünnepek utánt is kívánok! :-))