2015. március 17., kedd

Vagyok! Vágyok!

Csodálatos emberek és ideák közé cseppentem. Nagyon kellett nekem az az előző fél év a közszférában, csak megerősödött bennem, hogy ez nem az én utam, ennek ellenére korrekten megcsináltam. Ez is nagy önbecsülést adott, és az is, hogy eljöttem.
Illetve nem is az, hanem inkább az, ahogy eljöttem. Lobbanékony, megmondó voltom hátraszorítottam, nem tettem rosszul. Reményt láttam a szemekben. Némi vágyakozást.  És persze meglepődést. Viszont én elindulok, ott nem maradok, pedig nagyon szeretnivaló kis csapat volt, ritka ilyet látni a sikerközpontú világban.
Újból iskolapadba ültem, jobban mondva székre, asztalok nélkül... Hatalmas a csoport, nem számban, hanem jellemekben :-) Egyikük gyerek hospice-t hozott létre... A tanítónk pedig nagy arc, jól képzett, tapasztalt és humoros. Tetszik nekem ott.

Sok a tanulnivaló, rengeteg dolgot csinálok (ill. olvasok) egyszerre és ez most jó. Tanulom, hogyan ne adjak tanácsokat és ne mondjak véleményt...  :-)  Mondjuk ez nem kis kihívás nekem... de tetszik, hogy analizálás nélkül is működőképesnek látszik a dolog, lényegét tekintve holtpontról kimozgatni embereket....

Végre kijöttem a köhögős influenzából antibiotikumok nélkül (igaz, több, mint 4 hét kellett) és a tavasz is itt kopogtat. Lányom még egy hétig itthon, munkáját végre siker koronázza, nem véletlenül.... Tanulok tőle is, olyan most, mint egy konnektor, tele van erővel, energiával, tudással, sikerélménnyel, önbizalommal és nem ráz, ha rákapcsolódom kicsit lopni, csak tölt... :-)
A fiatalok egyébként is rengeteg energiát adnak nekem, jó lenne ezzel foglalkozni, még többet.

Kiskölök megkapta első fizetését, otthonról dolgozik, 2 ember beajánlása kellett a munkához, már két monitoron néz, és állítja össze az új, erősebb gépet a bátyjával. Már kicsit lemaradtam ebben a web témában, ideje lenne újrapörögetni ezt is... bár, minek. Ott vannak ők, fiatalok, ez már az ő dolguk lesz, nem az enyém.
Nagyfiam mai napja szülinap, bejárja a nagyikat és gondolkozik az útravalóként kapott kérdéseken és bedobja a régi munkahelyem postaládájába az adóbevalláshoz hiányzó papírokat, így én most írogathatok, olvasgathatok, mosogathatok.... 

Szép nap ez a mai... is. Most épp teljesen egyedül vagyok, jól esik. Hiányoztok. Na majd lesz valahogy.


3 megjegyzés:

Töprengő írta...

Jó olvasni, hogy jól vagy, tevékeny, s olyat tanulsz, amit szeretni tudsz! Csak így tovább! Szeretettel ölellek!

Györgyi írta...

Élveztem, hogy hírt adsz magadról. Tényleg hiányzol. Ölellek.

márti írta...

Örülök, hogy örültök, hogy örülök!

:-)))))