2015. március 17., kedd

Vagyok! Vágyok!

Csodálatos emberek és ideák közé cseppentem. Nagyon kellett nekem az az előző fél év a közszférában, csak megerősödött bennem, hogy ez nem az én utam, ennek ellenére korrekten megcsináltam. Ez is nagy önbecsülést adott, és az is, hogy eljöttem.
Illetve nem is az, hanem inkább az, ahogy eljöttem. Lobbanékony, megmondó voltom hátraszorítottam, nem tettem rosszul. Reményt láttam a szemekben. Némi vágyakozást.  És persze meglepődést. Viszont én elindulok, ott nem maradok, pedig nagyon szeretnivaló kis csapat volt, ritka ilyet látni a sikerközpontú világban.
Újból iskolapadba ültem, jobban mondva székre, asztalok nélkül... Hatalmas a csoport, nem számban, hanem jellemekben :-) Egyikük gyerek hospice-t hozott létre... A tanítónk pedig nagy arc, jól képzett, tapasztalt és humoros. Tetszik nekem ott.

2015. március 9., hétfő

Szép napot!

Most konkrétan a frászt hozom időnként magamra és hozzátok időnként rám:

... hogy sose felejtsem:


Csinálj valami újat! Valami mást! Vagy valami régit, de fordítva!

Mikor volt veled utoljára ...
.... hogy 1 nap alatt elolvastál egy könyvet?
... hogy céltalanul kószáltál egy idegen városban?
... hogy úgy nevettél, a könnyed is kicsordult?
... hogy csak úgy rámosolyogj egy (vagy akár 10) ismeretlenre?
... hogy adj valamit egy gyereknek, csak úgy?
... hogy valamit megint először csinálj?

:-)