2015. február 15., vasárnap

Rejtélyes sziget

Verne Gyula filmje került szem elé, és amennyi filmet már megnéztem, mintha igazi ősforrás lenne, ahonnan sokan merítenek. Néha az is a fejembe fészkelődik, hogy talán egy eltévedt időutazó. Vagy mintha a lélek rosszkor tévedt volna vissza vagy éppen hogy jókor?, ellentéteket szítva, elgondolkoztatva, bár  a többségnek érthetetlenül és felfoghatatlanul.

Milyen jó is lenne ismerni a teljes életterüket, gondolat- és érzésvilágukat, hogyan és miért.... mi is volt az, ami igazán belső hajtóerőként űzte őket - el, bele, mögé... és Verne Gyula sokáig marad a kedvenc sci-fi írónk. Ahogy Leonardo is a csodafestőnk.


Persze azt is tudjuk, hogy minden korszaknak megvannak a maga írói, különleges művészei, de a feladatai, üzenetei mindig, minden korszaknak valahogy ugyanazok, más szavakkal. Néha teljesen érezhetjük, hogy van objektív üzenete az Univerzumnak. Úgy kb. 100 évesen... :-)

Az érzések átadása a lényeg és a megoldásé, hogy van kiút. Hit és tudás. Egymást támogatva, kiegészítve.

Csak éppen igen nehéz rálelni arra a kicsiny folyton mozgásban lévő ösvényre, sodró érre, úszó szigetre, ahol mindez harmóniába kerül.

Pedig csak ott kell lenni. Észre kell venni, hogy a helyzet mindig mutatja, hozza a mögöttest. Csak csöppet ébernek és némileg naivnak kell lenni. Levonni azt a bizonyos, teljesen szubjektív konklúziót.

Persze ezt csak a csend súgja meg.

Ha hagyjuk.  Ha merjük. Mert az ember maga egy csodálatos, felfedezésre váró sziget.



 

2 megjegyzés:

Töprengő írta...

Kamaszkoromban óriási élmény volt a Rejtelmes sziget címmel írt Verne regény olvasása. Nem tudom, mennyit változtatott a film az eredeti történeten, de a regény óriási volt!

márti írta...

Igen, általában jobb a könyv, mint a film, bár vannak kivételek... a sci-fi és a látványvilágra tervezett sztorik inkább filmen jók...

:-)