2015. február 13., péntek

erről ennyi


Még 2 hét. A leghosszabb két hét. Aztán vége ennek a munkának. Nem, nem bánom. Jön a lányom haza, betettem a mérleg egyik célserpenyőjébe Angliát, a másikba a nyári gyógyulást, pihenést és valami más tanulását, mert itt az idő, váltani kell.

Óriási a fáradtság bennem, és igen, egy kicsit szomorú is vagyok. Szégyent nem vallottam, megcsináltam és jól, amit kértek, és végül is végig beteg voltam, mégis jól éreztem ott magam.




Jó lenne gyermekvédelmisnek tanulni, 2 éves suli, fizetné a munkanélküli. Az se biztos, hogy nem tudok beszállni egy meglévő tanfolyamba. Két barátom is elvégezte.


Még két hét. És megint kezdek mindent - újra.

4 megjegyzés:

Györgyi írta...

Hurrá. Ez igazán jó hír volt! Veled örülök.

márti írta...

Köszönöm, Boróka!

Vénember írta...

Nekem az újrakezdés már szinte a folytatással egyenlő rutin. :-)

márti írta...

Már van rutinod, az tuti! :-))

Vajon örökifjú marad, aki örök újrakezdő? Aki mer, ... annál van a kanál.

:-)