2015. február 17., kedd

Beyond

Végre beszokott a tavasz, oldódik a hangulat, a célfeladat lassan befejeződik, én meg vágom már a centit.

Ma olyan sokat nevettünk, hogy mindent helyrerakott bennem.
Már nincs lelkiismeretfurdalásom, nem is kellett volna, hogy nekem legyen, na mindegy. Bár azzal a válasszal, miszerint és hát, ilyen a rendszer, nem tudok mit kezdeni.


Távol áll tőlem a politizálás, a bűnbakok keresése, a bűnvád, csak a szomorúság, az múlik olyan nehezen.
A mai nap már jó volt. Már nem érzem elveszettnek magam, eddig is számtalan fura és váratlan helyzetet túléltem már.

Túl, élni jó! A lelkem ma már nem a melóhelyen ragadt, a gondolataim szárnyaltak, keresgéltek, érdeklődtek, csak testben voltam jelen, a Plútóban finomat ebédeltem, névnapos sütit is ettem, és a hajsza is múlik. Mindazonáltal a  munka megtalál, maradt bőven. Csak már nem kell oly nagyon - nyomás alatt - sietve csinálni.

Számtalanszor bebizonyosodott később, találkozva a régi munkatársakkal, hogy amikor eldöntöttem és eljöttem valahonnan, mindig az utolsó előtti és a legjobb pillanatban álltam fel, kezdtem csomagolni és másban gondolkozni, másba kezdeni.

S hogy az univerzum is mutassa, szeret engem, ma már jött is egy új hívás. Egy új kihívás.

A tanfolyam, önköltséges, de az olcsóbbikból való, 1 hónap múlva elindul az én városomban! Hmmm...


Jipppiii!!! és nocsak... maqradok szemfüles, éber és keresem a ....

:-)

Nincsenek megjegyzések: